Ha azt vizsgáljuk, hogy az erdélyi városok főterét és történelmi központját mennyire csúfította el a kommunista korszak, megállapíthatjuk, hogy Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad, Segesvár, Székelyudvarhely és Kézdivásárhely jól járt, ezek ma is régi fényükben pompáznak, sok esetben gyönyörűen felújított épületekkel.
Mindeközben Marosvásárhely, Csíkszereda és Kovászna járt talán a legrosszabbul. Vásárhelyen, a Székelyföld egykori fővárosának szívében a Széchenyi téren a román uralom s a kommunista építészet köszön vissza lépten-nyomon.
Ahhoz, hogy az egykori városhangulatból magunkba szippantsunk valamit, el kell sétálnunk a környező utcák valamelyikén, például felbaktathatunk az enyhe lejtésű Bolyai utcán, vagy be kell nézzünk a nagyközönség számára nyitva álló történelmi épületek egyikébe, például a Kultúrpalotába. Ha nincs helyi idegenvezetőnk, hasznos lehet például az Erdélyi Naplóban megjelent Szecessziós séta Marosvásárhelyen című írás: https://erdelyinaplo.ro/kulturter/szecesszios-seta-marosvasarhelyen.
Nem meglepő módon a vendéglátóegységek jelentős része a Széchenyi téren koncentrálódik, ebben a tekintetben nagy a hasonlóság Araddal, ahol a főtér ugyanígy egy középen parkosított sugárút, még az is erősíti a párhuzamot, hogy a hagymakupolás honfoglalás jegyében itt is egy ortodox templom árnyéka vetül az egykori magyar város központjára. Másik oldalról mindkét város főterén ásta be magát a globalista fogyasztói idiotizmus szimbolikus cége, a McDonald’s is. De ezek mellett mindkét városközpontban vannak bőséggel minőségi vendéglátóhelyek is.
Marosvásárhelyen figyelemre méltó a Beat, s a Country Bread bisztró, ahova sajnos már két bőséges étkezés után tértünk be, így italok fogyasztására és kenyérvásárlásra szorítkoztunk, viszont felírtuk a helyet a leglátogatandók listájára.
A Széchenyi tér közepe táján kialakított beszögelésben egy többemeletes szocreál épület földszintjén működik a trendi belterű, zuzmós-sziklafalas, nevének megfelelően feketében játszó Negro étterem. Névválasztása jelzi, hogy ide még nem jutott el a BLM-es woke-őrület, melynek képviselői, ha tehetnék, betiltanák a fekete szín minden olyan megnevezését, mely valamennyire is hasonlít a négerre.
A dekoráció mutatós és hasznos darabja a fontosabb borirányzatokat feltérképező ábra, amit végzett sommelier-k is haszonnal tanulmányozhatnak. Tetszetős az egyik vitrinben minőségi italokból berendezett mini-kiállítás. Az abroszt helyettesítő, egyik oldalán az étlapot, másikon az itallapot tartalmazó tányéralátét egynyelvű, nem kerülne semmibe magyar variánst is készíteni s a magyar vendégek elé azt tenni, ha már magyar tulajdonban van az étterem.
Az ételkínálat gerincét pasta-k, pizzák, klasszikus saláták és néhány japán slágerétel képezi. Ezek mellett tartanak pub food fogásokat is, köztük BBQ oldalast, tépett sertést, ropogós csirkecsíkokat és burgereket. Az általunk rendelt desszerteken kívül kínálnak áfonyás sajttortát, tiramisu-t, panna cotta-t és csokilávát.
A borlap közel húsz tételt integrál, főként a tágan értelmezett Erdélyből, de feltűnik a választékban egy klasszikus champagne, három Koch-termék, egy újzélandi és egy olasz bor is. Ezek közül négyet pohárra is adnak. Csapon Kozelt és Pilsner Urquellt tartanak, további 4 palackos Asahi-sör mellett találunk két német gyártású búzasört is. A kommersz import töményeken kívül van néhány prémium whisky-jük, jó érzés felfedezni az itallapon a nyárádszentsimoni Csípán pálinkákat.
Nézzük, mit ettünk!
A házias lencseleves jól sikerült, meggyőző ízre, állagra egyaránt. A ramen lehetne mélyebb ízű, de élvezhető így is a jobbacska betéteknek köszönhetően.
A pulled pork és a burger tisztes fősodratú produkció, utóbbiban a hús roséra sütve jobb lenne, de így sem rossz a harapásélmény. A fish and chips átlagos, a hal lehetne szaftosabb. A köret minden esetben csónakburgonya, ami mirelitműfaj felső szegmensébe tartozik.
A 32 darabos sushi-tál gyengécske, amatőr, fantáziátlan próbálkozás. Nem élvezhetetlen produkció, de manapság, amikor a Kárpát medence százezres lélekszámú városaiban szakszerűen elkészített sushit lehet enni, jellemzően nem is egy helyen, ezt a témát el kellene engedni, amíg a szakácsok meg nem ismerik a műfaj rejtelmeit.
A pisztáciás sajttorta korrekt, katarzismentes, mondhatni kötelességszerű. Kellemes meglepetés viszont a túrófánk, mely ízre, állagra, megjelenésre, adagra egyaránt meggyőzött.
Mindent egybevetve jól éreztük magunkat a Negro-ban, legrosszabbul az a barátunk járt, aki a japán ételeket kérte, legjobban pedig az, aki a helyi konyha fogásai közül választotta a lencselevest és a túrófánkot.
***
Negro Cafe&Lounge
Marosvásárhely, Széchenyi tér (jelenlegi román nevén piata Trandafirilor, azaz Rózsák tere) 7.
Telefonszám: + 40 756 122 020
Honlap: https://www.facebook.com/NegroCafeMs/
Borítókép: A Széchenyi tér közepe táján kialakított beszögellésben, egy többemeletes szocreál épület földszintjén működik a trendi belterű, zuzmós-sziklafalas, nevének megfelelően feketében játszó Negro étterem. ( A szerző felvétele)
