Ha azt vizsgáljuk, hogy az erdélyi városok főterét és történelmi központját mennyire csúfította el a kommunista korszak, megállapíthatjuk, hogy Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad, Segesvár, Székelyudvarhely és Kézdivásárhely jól járt, ezek ma is régi fényükben pompáznak, sok esetben gyönyörűen felújított épületekkel.
Mindeközben Marosvásárhely, Csíkszereda és Kovászna járt talán a legrosszabbul. Vásárhelyen, a Székelyföld egykori fővárosának szívében a Széchenyi téren a román uralom s a kommunista építészet köszön vissza lépten-nyomon.
Ahhoz, hogy az egykori városhangulatból magunkba szippantsunk valamit, el kell sétálnunk a környező utcák valamelyikén, például felbaktathatunk az enyhe lejtésű Bolyai utcán, vagy be kell nézzünk a nagyközönség számára nyitva álló történelmi épületek egyikébe, például a Kultúrpalotába. Ha nincs helyi idegenvezetőnk, hasznos lehet például az Erdélyi Naplóban megjelent Szecessziós séta Marosvásárhelyen című írás: https://erdelyinaplo.ro/kulturter/szecesszios-seta-marosvasarhelyen.

Nem meglepő módon a vendéglátóegységek jelentős része a Széchenyi téren koncentrálódik, ebben a tekintetben nagy a hasonlóság Araddal, ahol a főtér ugyanígy egy középen parkosított sugárút, még az is erősíti a párhuzamot, hogy a hagymakupolás honfoglalás jegyében itt is egy ortodox templom árnyéka vetül az egykori magyar város központjára. Másik oldalról mindkét város főterén ásta be magát a globalista fogyasztói idiotizmus szimbolikus cége, a McDonald’s is. De ezek mellett mindkét városközpontban vannak bőséggel minőségi vendéglátóhelyek is.
Marosvásárhelyen figyelemre méltó a Beat, s a Country Bread bisztró, ahova sajnos már két bőséges étkezés után tértünk be, így italok fogyasztására és kenyérvásárlásra szorítkoztunk, viszont felírtuk a helyet a leglátogatandók listájára.
A Széchenyi tér közepe táján kialakított beszögelésben egy többemeletes szocreál épület földszintjén működik a trendi belterű, zuzmós-sziklafalas, nevének megfelelően feketében játszó Negro étterem. Névválasztása jelzi, hogy ide még nem jutott el a BLM-es woke-őrület, melynek képviselői, ha tehetnék, betiltanák a fekete szín minden olyan megnevezését, mely valamennyire is hasonlít a négerre.