Például arra, hogy szembesülhessünk vele: a bor él. Nem mindenki ül fel a manapság egyre erősebben hallható fősodor hullámaira. Mire is? Hogy a bor – minden más alkoholos italhoz hasonlóan – igencsak káros az egészségre. Ezért jobb, ha egyáltalán nem iszunk vagy kóstolunk bort, de nyugodt lélekkel felejtsük el valamennyi párlat ízét és tapintási érzetét is. Jó, ha valaki kizárólag az alkoholhatás kedvéért nyúl a pohár után, az más történet. De erről már sokszor beszéltünk, viszont a héten zajlott Párizsban a PARIS WINE EXPO 2025. A kiállítás három napja alatt újabb tapasztalatokra lehetett szert tenni. Lássunk ezekből néhányat.
Franciaországban a bor épp úgy kulturális örökség, ahogy nálunk.
A bor évszázadok óta a francia kultúra szerves része. Mélyen beágyazódott a francia történelembe, művészetbe és irodalomba, szimbolizálva a földhöz és a hagyományokhoz való kapcsolatot. Ha bárki Franciaországot megemlíti, rögtön az Eiffel torony után Bordeaux vagy Champagne jut az eszébe. Ezek a borvidékek egyedi identitást alakítottak ki boraik körül, meghatározva az ott élő emberek mindennapjait – még ha közvetlenül nem is a borból él valaki. A bor – épp úgy, mint a zene összeköti az embereket, minden különösebb ismeretség nélkül is.
Egy-egy ilyen kiállítás más- és más érdekek mentén kerül be a termelők, kereskedők vagy éppen oktatók, sommelier-k vagy étteremtulajdonosok naptárjába. Nem olcsó játék, egyik oldal résztvevőjének sem. Mégis szükség van rá, szinte minden szereplőnek, aki borral, bor körül éli a mindennapjait. De akár hétköznapi borkedvelők számára is jelenthet komoly tanulási lehetőséget, élményt egy efféle kiállítás. Jómagam egyértelműen azokat a borokat és termelőiket keresem, amelyekkel itthon nem igen tudok találkozni. Vannak a nagyobb közönség számára szinte eldugott kis régiók, számomra ilyen például a francia Jura világa.
Kétségtelen, hogy nem igazán népszerű, borainak általában azok nem tudnak ellenállni, akik komolyabb kóstolói tapasztalattal rendelkeznek és nem rajonganak a körzővel-vonalzóval szerkesztett borokért. Fő szőlőfajtájuk a savagnin egy ősi fajta, számos keresett és elismert fajta családfájában megtalálható egyed. Jó savai sokakat elriasztanak kóstolásától, pedig a legjobb szerkezet szinte kizárólag jó savakra épülhet fel. Számomra a Jura borai rendszerint az izgalmakat, hosszan tartó határozott élményeket jelentik. A vin jaune egy nagyon sokáig hordóban érlelt, a száraz szamorodninkhoz hasonló ízvilágú bor. Élesztős, buján fűszeres, kissé oxidált jegyekkel, igen komoly ízmélységgel és egyéniséggel. Egy jó vin jaune nálam olyan, mint a határozott emberek. Nem langyos, sokkal inkább megbízható.
De épp ilyen meghatározó élmény volt első nap végig kóstolni az Ibériai félsziget kissé különc fenegyerekeként ismert Alvaro Palacios és testvére, Ricardo borait. Három borvidéken érdekeltek – mindhárom Spanyolország gyöngyszeme. Priorat a maga vasúti töltést idéző ősrégi palájával és a garnacha-val, Rioja a legrégibb hagyományokkal és számos modern felfogású elsőrangú pincészetével, valamint Bierzo, a mencia fajta kiteljesedésének színtere. Hűvös és sokszor ridegnek tűnik, bár borai szívet melengetően gyümölcsösek, ásványosak és mélyek egyszerre. A két testvér évtizedek óta organikus szőlőtermesztést folytat, néhány boruk ára az egekben. Amúgy nem véletlen. A ritkaság ezen a szinten komoly értéknövelő tényező.
De lehetett kóstolni kiváló bordeaux-i birtokok friss tételeit is. Már hagyomány, hogy az efféle kiállításokon a Bordeaux borvidék legismertebb apellációinak a birtokai bemutatják az új évjáratot a nagyközönségnek is. Idén 2022 került terítékre. Bordeaux-i léptékkel mérve elképesztő volt a hőség és szárazság ebben az évjáratban, de a borokon furcsa módon ezt a legkevésbé sem lehetett érezni. Lehet, hogy analitikai értelemben kevés volt a sav szüretkor a mustban, de vélhetően az erjedés visszahozott valamennyit belőlük. Mindkét oldal – a cabernet és a merlot alapú borok fő termőhelye is - jól teljesített. Sok gyümölcs élénk és friss, üde borok, jó tanninokkal. Hosszú és vélhetően tartós évjárat lesz, hosszabb érési potenciállal. Smith Haut Lafitte, Brane-Cantenac, Rauzan-Ségla, Clinet borai lettek a kedvenceim. Jó hír, hogy ezek a birtokok még a megfizethető kategóriába sorolhatók. Aki valóban tudásra és tapasztalatra vágyik, az jól jár az ilyen lehetőségekkel. Mert lehetett kóstolni Haut Brion-t 2006-ból, a legdrágább Champagne házak szépségeit és kitűnő Portokat, Madeirákat is.
Persze egy ilyen vásár arra is lehetőséget ad, hogy magunkat elhelyezzük a nagy keretben. Szemben sok korábbi kiállítással, itt Párizsban a szinte minden külföldit elnyelő 4-es pavilon közepe táján nem tűnt fel túlzottan standunk egyszerűsége és némiképp szűkössége. Az ilyen rendezvények arra is alkalmat adnak, hogy célzottan mutassuk be borainkat jó esetben érdeklődő kereskedőknek, újságíróknak. Ezt a célt szolgálja a mesterkurzusok sora, ami valóban jó felület az ismeretátadáshoz.
A helyi szervezők ebben a kérdésben nem álltak a helyzet magaslatán, de így is sikerült néhány kiváló mesterkurzusok részt venni. A mi idei bemutatkozásunkat egy fiatal – ám igen népszerű – német master of wine, Konstantin Baum vezényelte. Járt már hazánkban, némiképp ismeri a borainkat. Előadása korrekt volt, akárcsak a bemutatásra kerülő borok. Ilyenkor a kiállításon résztvevő pincészetek borai adják a választékot. A reflektorfény a vulkanikus borokra és termőhelyükre irányult. Tokaj, Badacsony egyértelmű, Tihany is, Eger is, bár maguk a borok – talán fiatalságuk okán – de jóval kevésbé mutatták a vulkanikus terroirok komplextását és egyediségét. Jakab Péter pinot noir-ja különösen jól szerepelt ezen a reggelen.
Ez csak néhány foszlánya volt magának a franciásan szervezett, itt-ott kissé kusza kiállításnak, de nagyon sokan eljöttek azok közül, akiknek a véleménye számít. És ez fontos. Hogy magyar oldalról mennyire volt sikeres a részvétel, csak az esetleges importőrök jelentkezése fogja megmutatni. Ezen a héten hírt adtunk magunkról, éltettük és szerettük a bort, alkoholtartalmával együtt.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)
