-ATLÉTIKA-
Gécsek Tibor határozottan kijelenti, hogy feleslegesen keresem, mert még nem tud semmire válaszolni…
– Még azt sem tudja, mit akarok kérdezni. Például havazott Szombathelyen?
– Csak szállingózott. De jön a hó.
– Ilyen korban ezt már megérzi az ember?
– Azért ilyen öreg még nem vagyok! – válaszolja nevetve. – Sötét felhők gyülekeznek a város felett, s ebből következtettem arra, hogy havazni fog.
– Mivel tölti az idejét mostanában?
– Pihenek. A versenyszezonban alig láttam a kislányomat, most végre a családommal lehetek. Fanni három hónapos, már több mint hét kiló és hatvannyolc centi. Elmondhatatlan, hogy milyen nagy élményt jelent nekem a vele való törődés. Általában én szoktam fürdetni, és már a pelenkázást is megtanultam.
– A kalapácsvetés helyett tehát babázik. A pályára ki sem jár?
– Rendszeresen kimegyek, focizom, teniszezem, sőt futni és erősíteni is szoktam. De csak annyit, amennyi jólesik.
– Eldöntötte már, hogy leteszi a kalapácsot?
– Hetek óta erről faggatnak. Azért nehéz erre válaszolnom, mert egyszerre bonyolult és könnyű helyzetben is vagyok. Harmincöt évesen ugyanis már gondolnom kell a családom jövőjére is. Egyszerű viszont a helyzetem abból a szempontból, hogy huszonegy éve atletizálok, másfél évtizede a szervezetem rendkívül erős terhelést kap. Berkes István, a Sportkórház igazgatója szerint sem lehet egyik napról a másikra abbahagyni. S mivel a szívem is visszahúz, ezért valószínűleg folytatni fogom.
– Milyen intenzitással? Felkészül a jövő évi Európa-bajnokságra is?
– Ilyen hosszú távra még nem tervezek. Azt viszont tudom, tavaly is csak januárban kezdtem el a felkészülést, mégis megfelelő formába kerültem, például nyolcvanegy méteren felüli dobással nyertem tizedik bajnoki aranyérmemet. Mert ha majd elkezdem az edzéseket, akkor teljes odaadással dolgozom; a kalapácsot rutinból, emlékezésből nem lehet nemzetközi szinten dobálni.
Adómentesség az életért cserébe – ezt ajánlja Zelenszkij katonáinak
