Imre Géza volt a főszereplő

Egyszer lent, egyszer fent: a férfi párbajtőr-válogatott kétévi böjt után végre jóllakottan jöhetett haza világversenyről. A Fekete Attila, Imre Géza, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián összeállítású csapat 1998 után Nimes-ben lett ismét vb-aranyérmes. Az észtek elleni győztes finálét követően a világbajnoktársak a főszereplőt, Imre Gézát dobták a magasba.

- Vívás -

Tériszonya lehetett ott fent, hiszen társaival meglehetősen mélyről jutott föl ismét a csúcsra.
– Ahogy mondani szokták, a fejlődésem töretlen volt 1998-ig – kezdi a kétszeres világbajnok, 27 éves Imre Géza. – Hat éve világbajnoki bronzérmet szereztem csapatban, 1996-ban, Atlantában bronzérmet nyertem egyéniben az olimpián, majd 1998-ban világbajnokok lettünk. Ezután következett a törés. Az előző világbajnokságon a nyolcaddöntőben kikaptunk az olimpiai bajnok olasz együttestől, címvédőként csak tizedikek lettünk, így lemaradtunk a tavalyi olimpiáról. Szörnyű volt itthonról nézni a versenyt…
– A múlt heti világbajnokságon is tapasztalhatta a lent és a fent közötti különbséget. Az egyéni versenyben nem került be a legjobb hatvannégy közé, a csapatviadalon viszont fantasztikusan vívott, az elődöntőben és a fináléban valamennyi asszóját megnyerte.
– A párbajtőrvívás sajátossága, hogy a gyengébb ellenfél is nyerhet. Nagyon bántott, hogy a táblára kerülésért vívott csörtében kikaptam Adamstól, még akkor is, ha az ausztrált a világbajnok olasz Milanoli is csak egyetlenegy tussal tudta legyőzni.
– A világbajnokság újra bebizonyította, hogy mennyire fontosak a Világkupa-csapatversenyek, hiszen ezek alapján rangsorolják a válogatottakat. Önök így az első két fordulóban elkerülhették a veszélyes olasz, orosz és francia csapatot.
– Az idén először élt ez a fajta rangsor, nekünk pedig szerencsénk, hogy fenyvernemi menedzserünk, dr. Móna István kiharcolta, hogy az anyagi nehézségek ellenére négy Vk-viadalon indulhassunk. Harmadikok lettünk a rangsorban, ezért Szenegál ellen kezdhettünk, majd Svájc következett.
– Ez csak előnyt, de garanciát nem jelentett a sikerre, mert az is kellett, hogy a listán első francia együttes az elődöntőben váratlanul kikapjon Észtországtól.
– Ez hatalmas meglepetés volt. A két elődöntő egy időben zajlott, nem figyelhettük a franciák mérkőzését, de Móna doktor magától értetődően az ő edzőjükhöz ment megérdeklődni, kikkel állnak fel a fináléban. Tőle tudta meg, hogy az észtek ellen kell vívnunk.
– Világversenyen példátlanul hatalmas különbséggel, húsz tussal verték meg az észt gárdát a döntőben. Szépséghiba volt ugyanakkor, hogy az ellenfélnél Loit nem vívott, csak bohóckodott a páston. Miért hagyták?
– Egy tussal vezettünk, amikor Kovács Iván következett ellene. Iván nem szeret Loittal vívni, mert kiszámíthatatlan, ezért ő sem erőltette a támadást. Utólag visszagondolva, az észtek taktikája érthetetlen volt, mert amikor már öt tussal vezettünk, Loit akkor sem akart vívni. De ez legyen az ő bajuk.
– A finálé másik érdekessége volt, hogy a jó formában versenyző Fekete Attila nem vívott.
– A negyeddöntőben az a német csapat volt az ellenfelünk, amelyet 1992 óta nem sikerült megvernünk. Hatalmas csatában, egyenlő állás után, a hosszabbításban Svarc – ahogy mi hívjuk Attilát – vitte be a továbbjutást jelentő tust, méghozzá úgy, hogy az ellenfél volt a kedvezményezett. Idegileg viszont annyira elfáradt, hogy azt kérte, pihenhessen.
– Ön az elődöntőben és a döntőben egyaránt hibátlanul vívott. Hogyan lett főszereplő?
– A Svájc elleni mérkőzésen még eggyel több tust kaptam, mint adtam. A spanyolok ellen viszont már plusz tíz, a döntőben pedig plusz tizenegy volt a mérlegem. A sikeres szereplés dobott föl, magabiztos lettem, szinte minden bejött, amit elkezdtem a páston. Az egyre nagyobb tét nem nyomott, sőt úgy vívtam, ahogy mindig szeretnék: felszabadultan, eredményesen.
– Az új olimpiász elején nyert világbajnoki arany kijelöli az irányt az Athén felé vezető úton?
– Hát, mi tagadás, megmutatja, merre kell mennünk… Ez a siker nagyon kellett a sportágnak, a csapatnak és nekem egyaránt. A győzelem önbizalmat adott, remélem, a jövőben egyéniben is olyan felszabadultan vívok majd, mint a vébén, csapatban. Fekete Attila nyilatkozta, hogyha továbbra is háromévente végzünk a világ élén, akkor 2004-ben olimpiai bajnokok leszünk. Kétségtelen, ez az álmunk, de azért jó lenne az elkövetkezendő két évben is csúcsközelben maradni.