„Jó ember…”

Kovács István újra a Vasasban készül. Visszament oda, ahonnan páratlanul sikeres karrierje elindult a nyolcvanas-kilencvenes években.

Örömmel megyek a régi barátok, az öreg falak közé. Öcsi bácsival úgy egyeztünk meg, hogy hetente háromszor edzünk együtt. Azért nem mondom, hogy újra egymásra találtunk, mert nem veszítettük el egymást az elmúlt években. A mesterről napestig sorolhanám, hogy kiváló szakember, hogy rutinos, elmélyült bokszstratéga, de ha lehet, inkább két szóval jellemezném őt: jó ember… Ez pedig talán a legfontosabb, talán többet jelent mindennél. Csak egyetlen példa: amikor 1988-ban Gdanskban junior Európa-bajnokságot nyertem, Wallenhoffer Zoltán volt az edzőm. Öcsi bácsi kapitányként egy pillanatig sem akart kisajátítani, pedig nagy esélyese voltam az aranyéremnek. Félreállt, a háttérben maradt, mert tudta, hogy a kollégájának is kell a siker.”