Nem lát, nem hall...

Aki megnézte a Ferencváros péntek esti, Üllői úti vesszőfutását a Dunaferr ellen, az láthatta azt is, hogy a mai gárda az utóbbi évek leggyengébbike. Olyan, amelyről még a leglelkesebb Fradi-szívvel sem lehet egyetlen jó szót szólni. Az Üllői úton mintha megállt volna az élet, miközben a bajnokság zajlik, s az ellenlábasok szinte fényévnyire eltávolodtak az egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő bajnokcsapattól.

- LABDARÚGÁS -

Közvetlenül a mérkőzés lefújása után az Üllői úti klubházban elhangzott egy mondat, amely nem tartalmazott sem újat, sem meglepőt, ám a lehető legrövidebben summázta a Ferencváros futballistáinak szeptember 21. óta tartó (le)szereplését: „Az utóbbi nyolc mérkőzésen három pontot szereztünk...”
Mondom, nincs új ebben az adatban, mégis mellbevágó a körülbelül tizenkét százalékos (!) statisztika. A Fradi az elmúlt ötven nap során vereséget szenvedett – még az első kör végén – az MTK-tól, majd sorrendben a Zalaegerszegtől, a Kispesttől és a Dunaferrtől. Döntetlenre futotta az UTE, a Sopron és a Videoton ellen. És volt még egy vereségnek minősíthető döntetlenje a lila-fehérek ellen a Magyar Kupában.
Ezek után nem költői a kérdés, hogy mi lesz a Ferencvárossal? Nem az, mert előbb vagy utóbb – a jelenlegi helyzetet látva, inkább előbb – valakinek felelnie kell ezért a tetszhalott állapotért, magyarázatot kell adnia arra a lélek és elképzelés nélküli, értékelhetetlen labdakergetésre, amelyet még legfanatikusabb Fradi-hívek sem fogadnak el. Nincs, nem lehet érv a megmagyarázhatatlan őszi szereplés mellett, amely már most, a bajnokság felénél meghatározza a szakosztály jövő esztendejét.
A nemzetközi szereplésre lehetőséget adó bajnoki cím ugyanis elérhetetlen messzeségbe került az együttestől: húsz ponttal szakadt le az élen álló MTK-tól. A Magyar Kupából való kiesés után legfeljebb abban bízhatnak az Üllői úton, hogy a csapat megszerzi az UEFA-kupa selejtezőjét jelentő második helyet. A gond csupán az, hogy a ZTE-nek és a Videotonnak egyaránt nyolc pont az előnye a Ferencvárossal szemben, ami a mai Fradit látva behozhatatlanul hatalmas.
Ettől kezdve a Fradi szempontjából akár le is fújhatnák a bajnokságot, hiszen a klubnál csak akkor van becsülete, és főleg létjogosultsága a futballistáknak, ha a nemzetközi szereplés reménye, és a vele járó bevétel lehetősége valós. Mindkettőre parányi az esély, így a február végén kezdődő rájátszásnak – a bajnokság legfontosabb szakaszának – akár azzal is nekivághat a gárda, hogy játszik öt edzőmeccset...
A Fradiban, úgy tűnik, senki sem lehet okos, bár lehet, hogy nem is nagyon akar az lenni. Csank János – aki gyakorlatilag a jelenlegi játékosokkal nyert néhány hónapja bajnoki címet – nem tud elfogadható magyarázatott adni a szégyensorozatra. A játékosok – miközben széttárt karral mondják, hogy nem értik, mitől süllyedtek ilyen mélyre – azt hangoztatják, nekik nem nyilatkozniuk, hanem futballozniuk kell. (Maradjunk annyiban: kellene...) A labdarúgó kft. ügyvezetője, Szeiler József nyugalomra int, s azt mondja, beszél a játékosokkal, ért a nyelvükön. A tulajdonos, a Fotex-főnök nem nyilatkozik, Várszegi Gábor nem nagyon megy a focisták közé.
Akárcsak a mondabeli három kismajom: az egyik nem lát, a másik nem hall, a harmadik nem beszél... Az ilyesmiből nem lehet baj.
A mesében. Mert az Üllői úton a baj maga a valóság: nyolc meccs, három pont.