Visszatérés a világ tetejéről

Három hónapos távollét után tegnap hazaérkezett a magyar millenniumi Mount Everest-expedíció öt tagja (Ugyan Anita és Kertész Zoltán a jövő héten térnek vissza Magyarországra). A világ legmagasabb hegycsúcsának megmászásával sikertelenül kísérletező alpinisták lesoványodva, fáradtan, de boldogan ölelték meg újra hozzátartozóikat a Ferihegyi repülőtéren. A találkozás öröme nem lehetett teljes: a tragikus balesetet szenvedő Gárdos Sándort már nem láthatják viszont a szerettei.

-HEGYMÁSZÁS-
Elsőként Markos Huba László jelent meg a kijáratnál, majd sorban utána jöttek a többiek: Nedeczky Júlia, Bradács Ágnes, Erőss Zsolt és Mécs László. Nagy taps fogadta őket. Az édesanya, az édesapa, a feleség, a testvér, a barátnő első csókjai és könnyei után valamennyiüket féltucatnyian állták körbe, itták minden szavukat. Üdvözölte bajtársait Keresztesi Koppány is, aki október 17-én Gárdos Sándorral, az expedíció orvosával együtt kezdte meg a visszavonulást a 7800 méter magasan fekvő kettes táborból, de az egyes táborba (7000 méter) már csak egyedül érkezett meg. Gárdost a tomboló szél lesodorta a hegygerincről. Nem élte túl a zuhanást. Keresztesi ujjait mindkét kezén géz borítja, jelezve, hogy a tragikus kalandot ő sem úszta meg sértetlenül: a társainál napokkal korábban hazaérkező gyöngyösi fiatalember ujjpercein csúnya fagyások keletkeztek, jobb kezének végső gyógyulása egyelőre kétséges.
Ott volt a várakozók között Szendrő Szabolcs, Balogh Géza és Straub József, azaz hárman azok közül, akik részt vettek az 1996-os első magyar Mount Everest-expedícióban. Így találkozott a múlt és a jelen. Ami közös: Bradács Ágnes és Erőss Zsolt egyaránt tagja volt az akkori és a mostani vállalkozásnak, s sajnos ismétlődött a tragédia is, hiszen öt évvel ezelőtt szintén a hegyen halt meg a csapat egyik hegymászója.
Szendrő Szabolcs szomorúan emlékezett Gárdos Sándorra, akivel 1996-ban járt az Everesten: „A hegyen olyan mély emberi kapcsolatok szövődnek, amilyenek a tengerszinten elképzelhetetlenek. Sándor az egyik legjobb barátom volt. Én is többször voltam a halál közelében odafönn, de itt vagyok. Tragédia bárkivel történhet az Everesten, a hangulatkeltés Sándor halála körül nem több fölösleges bajkeverésnél” – mondta megrendülten.
A tetemes súlyveszteség a több mint egyhetes katmandui pihenés és feltöltődés ellenére is meglátszik a hegymászókon. Aligha csoda, hogy Mécs László, az expedíció technikai vezetője teli szájjal falta a mama süteményét. Aztán befutott az édesapa, Mécs Imre is. A politikus szintén meglepetéssel szolgált fiának és fia barátainak: megdöbbentő mennyiségű Sport szelettel érkezett a reptérre. Nem véletlenül: a Sport szeletnek a honatyánál bizonyos emlékeknek köszönhetően nagy a becsülete.
A viszontlátás pillanataiban senki nem beszélt a nehézségekről, a megpróbáltatásokról, a halálról – ez a nap nem erről szólt. Az elemzések, a magyarázatok ideje később szükségszerűen eljön.