Sztárok, gladiátorok és a többiek

Sorozatunkban bemutatjuk a világbajnokság nyolc csoportjának résztvevőit. Azokat a válogatottakat, amelyek jogot szereztek arra, hogy Japánban és Dél-Koreában vendégeskedjenek. A B csoportban a spanyolok az első számú esélyesek a továbbjutásra. Ehhez a szlovén, a paraguayi és a dél-afrikai csapat ellen kell helytállniuk.

- LABDARÚGÁS -

Ha korábban azt írtuk, hogy irigylésre méltó helyzetben van a franciák kapitánya, Roger Lemerre, akkor az állítást megismételhetjük José Antonio Camacho esetében. A spanyol szövetségi kapitány is válogathat a sztárok, a nagyobbnál nagyobb nevek között. Persze, ha valaki végigkövette a spanyol labdarúgó-bajnokságot, a Primera Divísiont, akkor nem csodálkozhat ezen, hiszen a spanyol futball pontosan olyan gazdag, mint amilyen kiváló a bajnoksága. A húszcsapatos első osztály – meg az arrafelé komolyan vett kupasorozat – magával hozza, hogy az ifjak tehetséggé, a sztárok pedig kőkemény gladiátorrá válnak. Ezek után a kapitánynak – vélhetnénk – nincs más dolga, minthogy kiválassza a jók közül a legjobbakat.
Így van ez – legalábbis papíron.
Ha azonban a spanyol válogatott teljesítményét kívánjuk értékelni, beszélhetünk szuperlatívuszokban s használhatunk kritikai hangot egyszerre. A világbajnoki selejtezőkön mutatott teljesítmény és az eredmények alapján a dicséreté a főszerep. A nyolc mérkőzés során hatszor győzedelmeskedett a gárda, a gólkülönbség is fantasztikus: 21-4. A továbbjutás talán már a selejtezők kisorsolásának a pillanatában eldőlt, amit alá is támasztott a csapat.
Ugyanakkor az idei felkészülési mérkőzések akár kétségekbe is taszíthatják a vérmes spanyolokat, hiszen egyetlen győztes meccs kivételével – ahogy mondani szokás – homokszem került a gépezetbe. Ezek után még akkor sem lehet számottevő világbajnoki esélyesnek tekinteni a spanyol csapatot, ha a B csoportból való továbbjutása igazából nem lehet kérdéses. Ha mégis, akkor földindulás lesz Barcelonától kezdve Madridon át egészen Valenciáig…
A csoportellenfelek gyengébbek náluk. Az egyéni képességeket és a csapategységet figyelembe véve is.
A szlovénok kapitányára, az egykori stuttgarti futballistára, Srecko Katanecre mintha még ma is hatnának a Bundesligában eltöltött évek. A német bajnokságból négy játékost válogatott be 23-as keretébe: a kölni Bulajicot, a nürnbergi Tavcart, a Kaiserslauternben játszó hátvédet, Knavs-t és az Unterhaching középpályását, Novakot. Túlzás azt állítani, hogy Szlovéniának vérmes továbbjutási esélyei vannak első világbajnoki szereplése alkalmával.
Paraguay eddig ötször szerepelt a vb-n, ebből kétszer – 1986-ban és 1998-ban – túljutott a csoportmérkőzéseken. Köszönhetően többek között a kapuban bravúrokra képes, a büntetőket pedig biztos lábbal értékesítő kapusának, Chilavertnek. Azt tartják, egy fecske nem csinál nyarat. De tavaszt talán igen, ez pedig elegendő lehetne a kispadjára európai sztáredzőt, Cesare Maldinit ültető paraguayi csapatnak célja megvalósításához, a legjobb tizenhat közé kerüléshez.
A csoport negyedik tagja Dél-Afrika. Az együttes eddig egyszer, 1998-ban szerepelt a vb-n, s a selejtező kör után búcsút intett a mezőnynek. A selejtezőkön imponáló eredménnyel jutottak túl, de figyelembe véve, hogy a földrészen sok még a futballmentes folt, nem igazán vehetjük alapul az ott elért eredményeket. Legalábbis a világbajnoki értékrend szerint nem. Az azonban már elárulhat valamit labdarúgóikról, ha leírjuk: a 23-as keretben 17 európai klubban futballozó játékos kapott helyet. Arról tehát szó sincs – egy vb-re kijutott csapatnál nem is lehet –, hogy vérhólyagot rúgnának a labdára. Az viszont realitás, ha azt írjuk, hogy az afrikai csapat számára csak a csoportmérkőzések végéig tart a futballünnep.