Először rendeztek az olimpia évében fedett pályás világbajnokságot, s amikor Budapest megkapta a rendezés jogát, sokan érthetően tamáskodtak a várható színvonallal kapcsolatban. Aztán – kellemes meglepetésre – már a rajt előtt megdőlt a részvételi rekord, s bár hiányzó is akadt, ez nem érződött a színvonalon, amely minden előzetes várakozást felülmúlt. Különösen az orosz atlétanők remekeltek, akiknek hét aranyérme már-már az egykori NDK-beli atléták sikerét idézte.
A száz év atlétika című sportági történelemkönyvben az 1989-ben Budapesten rendezett világbajnoksággal kapcsolatban az a kérdés olvasható: Hol volt a magyar atlétika? Pedig tizenöt évvel ezelőtt, ha versenyzőinknek nem is sikerült érmet nyerniük, de hatan is bekerültek a legjobb nyolc közé. A hét végi vb-n csapatunk sajnos negatív csúcsot ért el, mert hazai közönség előtt minden idők leggyengébb világbajnoki szereplését produkálta. Kétségtelen, hogy önmagukhoz képest atlétáink nem szerepeltek rosszul, viszont ez a nemzetközi mezőnyben kevés volt. Ismét kiderült, hogy a hazai élmezőny vékony, és nagyon sérülékeny is. A női szakágban csak két ugrónk, Vaszi Tünde és Győrffy Dóra tartozik az élmezőnybe, s ha ők sérültek, akkor még pontszerzésre sincs esély. A középtávfutó Varga Judit ebben az idényben országos csúccsal közelített az élmezőny felé 1500 méteren, de ugyanúgy, mint a tavalyi szabadtéri vb-n Párizsban, fedett pályán sem sikerült a döntőbe jutnia. A férfi atlétáink közül egyedül a súlylökő Bíber Zsoltnak volt esélye a döntőbe jutásra. de négy centivel lemaradt a finálétól.
Az 1998-as budapesti szabadtéri Európa-bajnokságon is tapasztalhattuk, hogy a hazai közönség számára a magyar győzelem teheti emlékezetessé a versenyt. Hat éve Gécsek Tibor győzött Kiss Balázs előtt. Ennek hiányában a jubileumi fedett pályás vb számunkra csak egy nagyon magas színvonalú világverseny volt, amelyet a helyszínen a három nap alatt a hivatalos résztvevők mellett körülbelül nyolcezer néző láthatott. Mindent összeadva és kivonva felvetődik a kérdés: a szegény magyar atlétikának megéri-e nyolcszázmillió forintból olyan világversenyt rendeznie, amelyen nekünk csak statisztaszerep jut?
A háromnapos viadal alatt egyetlen nagyobb baki sem történt a versenypályán, ami a versenybírók kiemelkedő munkáját dicséri. Jó példaként említhetjük az indítók teljesítményét, amely a tavalyi párizsi vb-n viszont botrányos volt. Az ezen a héten az első születésnapját ünneplő Budapest Sportaréna megfelelőre vizsgázott. A világ minden részéről érkező tudósítók viszont nagyobb odafigyelést érdemeltek volna, mert a nemzetközi sajtóközponthoz tartozó büfé egy balkáni vendéglátóegységet idézett, ahol a négyszáz forintos szendvicseket papírdobozokban, a földön tárolták.
A vb pénzügyi mérlege még természetesen nem készülhetett el, az viszont már megállapítható, hogy a legnagyobb „erkölcsi győztes” az a Budapest lett, amely ugyan még nem szavazta meg a világbajnoki támogatást, de így is napokig a sportvilág központjába került.
Önmagukhoz képest
A magyar atléták eredményei. Férfiak: 9. Bíber Zsolt (súly) 20,24 (idei legjobbja: 20,81). 20. Boros László (magas) 224 (224). 17. Dobos Gábor (60 m) 6,73 (6,60). 10. Németh Roland (60 m) 6,63 (6,66). 13. Palágyi Gergely (60 m gát) 7,76 (7,78). 21. Pauer Géza (200 m) 21.62 (21,28). 10. Szeglet Zsolt (400 m) 46,92 és 47,16 (46,76). 21. Tölgyesi Péter (hármas) 15,97 (16,31). A Csesznegi, Szabó L., Dezső, Szeglet összeállítású 4x400 méteres váltó 3:12,20 perccel az elődöntőben utolsó lett. Nők: 16. Ajkler Zita (távol) 644 (645). 12. Listár Nikolett (200 m) 23,71 (23,83). 17. Petráhn Barbara (400 m) 53,78 (54,19). 20. Szabó Enikő (60 m) 7,37 és 7,40 (7,39). 9. Varga Judit (1500 m) 4:10,71 (4:06,04). 21. Vári Edit (60 m gát) 8,24 (8,19). Vaszi Tünde (rúd) sérülés miatt feladta.
