A pónitól a világbajnoki aranyakig

F O G A T H A J T Á S Nem akármilyen évet tudhat maga mögött Lázár Zoltán, a többszörös világbajnok fogathajtó. Az év elején még csak álmodozott arról, hogy a kettesfogat-hajtók után a négyesek mezőnyében is a csúcsra érhet, hiszen a kecskeméti világbajnokságon újoncként ült a bakra. Augusztus elején azonban ünnepelhetett, csapatban világbajnok lett.

Róth Ferenc
2004. 12. 24. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lázár Zoltán hálás interjúalany, jószerivel kérdezni sem kell, mondja magától. A dolga persze nem nehéz, hiszen vele, meg a bátyjával, Vilmossal mindig történik valami. Így volt ez ebben az esztendőben is, amelyben a családi tanács döntése értelmében ő lett – ahogy mondja – a kedvezményezett, a két világbajnok testvér közül ő készülhetett fel a nyári vb-re.
„Amikor eldőlt, hogy indulhatok, többször álmodtam arról, mi lenne, ha… No, ez volt a pillanat, amikor felébredtem, s ilyenkor azt mondtam magamnak, mit akarok én, hiszen semmiféle múltam és tapasztalatom sincs a négyesek között. Nem túlzás, hogy az év eleji fedett pályás versenyeken szinte még a nyakam köré tekeredett a szár, nem igazán mentek előre a lovaim.”
Aztán egyre jobban ment az új fogat, amely megnyerte a válogatóverseny-sorozatot, így nemhogy indulhatott, de a csapatba is bekerült. Az eredmény ismert: a csapatversenyt a Lázár, Kecskeméti, Dobrovitz trió nyerte Kecskeméten, s húsz évvel a Bárdos György, Juhász László, Fülöp Sándor hármas vb-győzelme után, újra itthon tartotta a büszke címet. A kérdésre, hogyan sikerült, egyszerű és rövid is lehetne a válasz: a magyar hajtók mindig a világ legjobbjai közé tartoztak, a fogathajtás a mi sportágunk. Ez igaz is, Lázár Zoltán esetében azonban létezik egy olyan támasz is, amely az évek óta tartó sikersorozat egyik forrása. „A szüleim, a feleségem, a kisfiam Zolika, Vili bátyám, tehát a családom jelentik a sikerek alapjait. Mindent nekik köszönhetek. Kezdve attól, hogy hatéves koromban aputól megkaptam Mukit, azt a pónit, amelyiknek a hátán megtanultam, milyen a világ egy emelettel magasabban, hogy aztán a bakon kössek ki.”
Az összetartás ereje legendás a Lázár családban, s ezt azok is láthatják, akik akár csak ritkán tévednek a fogatverseny közelébe. A maratonhajtás során akadályról akadályra vándorol a család. Az édesapa, az öreg Vili csak látszólag nyugodt, majd szétveti a feszültség, amikor a fiai közelednek nagy hanggal az akadály felé. A báty, mint akit felhúztak, követi Zolit akadályról akadályra, jó tíz kilométert biztosan lefut a maraton végére. (A tétel fordítva is igaz.) Az édesanya, Piri asszony, nem is titkolja, alig alszik a versenyek előtti éjszakán. Rémálmai vannak, félti a fiúkat. „Úgy látom, az utóbbi időben anyu bátrabb, már oda is mer nézni, sőt, valamelyik nap azt mondta nekem, szívesen kijönne velem a jövő héten a belgiumi fedett pályás versenyre. Ez pedig nagy eredmény.”
A szavakból kiderül: a világbajnok nem otthon tölti a karácsonyt. A szenteste valamelyik autósztrádán éri majd őket, mert Vili is elkíséri Zolit, ő vezeti a kamiont, hogy aztán a két ünnepnapot Mechelenben töltsék, ahol Világkupa-forduló lesz. „Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert hiányozni fog a családom. Az viszont élmény lesz, hogy legalább tízezer néző előtt vágtázhatunk majd az akadályok között, utánozhatatlan a hangulata ennek a viadalnak. Aztán hazagurulunk, s attól kezdve el sem engedem Zoli fiam kezét. A szentestét előbbre hozzuk az idén, nálunk szentreggel lesz, akkor gyújtjuk meg a gyertyát.”
A fogathajtó-válogatott a napokban különdíjat kapott a sportcsillagok gálaestjén. Ezzel ismerték el a győzelmet érő kecskeméti produkciót. Zoltán, mint egyszeres négyesfogat-hajtó világbajnok vehette át a serleget, ám jó esély van arra, hogy megduplázódjon az aranyak száma. Valószínűleg csak idő kérdése, mikor küldi el a lova doppingolásán ért német Michael Freund a kecskeméti versenyen nyert aranyát a magyar hajtónak, aki második lett.
„Ha megkapom, tudom, nem elsősorban a teljesítményemnek szól, azt viszont egyértelműen kifejezi, hogy én becsületes körülmények között értem el azt, amit. Mindegy, ha megjön az érem, bekerül a vitrinbe, s arra is figyelmeztet majd, íme egy újabb cím, amit meg kell védenem. Szokatlan nem lesz, megtanultuk már, hogy elsősorban bennünket akarnak legyőzni.”
Azt mondta Zoli, ebben az évben ő volt a kedvezményezett, az ő jó szereplésének rendelt alá mindent a család. Ez biztosan így van, az eredmények ezt támasztják alá. A fentiek alapján azonban inkább tűnik úgy, hogy a Gödöllő melletti Domony-völgyi tanyán mindenki kedvezményezett.
A szeretetnek, az együvé tartozásnak köszönhetően.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.