Folytatásos magyar hokimese

J é g k o r o n g Egy nagy, egy kicsi és egy „alig” vereség a magyar válogatott mérlege a tegnap véget érő jégkorong Pannon GSM-kupán. A mieink a Kanadától pénteken elszenvedett k. o. (7-0) után talpra álltak, szombaton Szlovákiától 4-2-re, tegnap Németországtól pedig csak 4-3-ra kaptak ki. A torna első helyéről döntő Kanada–Szlovákia mérkőzést első kiadásunk zárása után játszották.

Nem titok, a szervezők előzetesen aggódtak a torna sikeréért. (Mármint anyagi szempontból; Kanada, Szlovákia és Németország ellen a magyar jégkorong-válogatott még bravúrban sem bízhatott.) Úgy kalkuláltak, legalább húszezer jegyet kell eladni ahhoz, hogy a 82 millió forint költségvetésű esemény nyereséges legyen. Időarányosan pénteken pénzüknél voltak, mert a Magyarország–Kanada meccs legalább ötezer nézője mellé hozzáadhattak úgy kétezret a szlovák–német összecsapásról.
Szombaton a Magyarország– Szlovákia találkozón azonban foghíjasak voltak a széksorok (vasárnap a németek ellen is csak fél ház jött össze). Talán a 7-0-s magyar vereség sokak lelkesedését lelohasztotta, vagy mert a szörnyű időjárásban a fehérvári és az újvárosi hokibarátok nem mertek útnak indulni. Szerencsére a kevesebb néző tüzesebb hangulatot varázsolt a Papp László Sportarénába, mint egy nappal korábban. 7-0-s vereségért a legelvakultabb rajongó sem képes lelkesedni, ám Szlovákia ellen az első harmad után vezettünk!
Pedig a szlovákok „magyarja”, Nagy már a 12. percben igyekezett lehűteni a kedélyeket. A magyar csapatnak azonban nem szegte kedvét a bekapott találat, Fekete még ugyanabban a percben egyenlített. Vendégeink ettől kicsit bepipulhattak, Pavlikovsky bottal ütés miatt, majd Smrek is a kiállítás sorsára jutott. Kettős emberelőnyben játszhattunk, amit Gröschl révén kihasználtunk, s 2-1-re vezettünk. Az első húsz perc nemcsak emiatt volt csodás, hanem mert egyenrangú ellenfelei voltunk a 13 világbajnokkal felálló szlovákoknak.
A második húsz percben, köszönhetően Budai káprázatos formájának, a gyakorlatilag egykapuzó vendégek csak két gólt ütöttek (mindkettőt Satan), s Fekete és Radivojevic bunyója azt mutatta, még mindig nem érezték magukat teljesen biztonságban. A befejező játékrészben Budai továbbra is szenzációsan őrizte kapuját, még egyenlítésre is volt esélyünk. Ocskay kínálta fel Tőkésinek lövésre a korongot, ő azonban elütött fölötte, Kukumberg köszönte a lehetőséget, s a gólig meg sem állt. Ezzel kialakult a 4-2-es végeredmény, amit Sille kozmetikázhatott volna, ha lövése a kapuvasról nem kifelé pattan. De így sem lehettünk elégedetlenek: 4-2 után 2-4, „összesítésben iksz”, ez még mindig csodálatos a világbajnok szlovákokkal szemben. Akiknek kapitánya, Frantisek Hossa ezúttal elégedettebben értékelt a meccs után, mint 2003 novemberében. Arra azért választ vártunk tőle, hogy helyenként miért voltak ingerültek a játékosai.
– Nem hiszem, hogy feszültebbek lettünk volna a szokásosnál – kezdte Hossa. – Fontos, de nem presztízsmérkőzés volt. Hátrányban is éreztük, mi vagyunk a jobbak, csak idő kérdése volt, mikor ütünk gólokat.
Kétkedésképpen annyival egészíthetjük ki a szlovák kapitány szavait, hogy a kanadai sztárok az egy éven belüli három meccs egyikén sem viselkedtek fennhéjazóan, nem provokáltak verekedést – még akkor sem, amikor (tavaly februárban) tíz perccel a vége előtt vesztésre álltak. A magyar–szlovák találkozó még egy fontos tanulsággal szolgált: Budai Krisztián pillanatnyilag lényegesen jobb formában van, mint Szuper Levente. Érdeklődésünkre szombat este ezt Pat Cortina, a magyarok szövetségi kapitánya is megerősítette, ám mint mondta, még aludnia kell egyet arra, hogy a németek ellen ki kezdjen: „A forma alapján Budaira kellene szavaznom, de 57 lövés ment a kapujára, amit nehéz egy nap alatt megemészteni. Lehet, hogy Szupernek adok még egy lehetőséget.”
Így is tett. Bár a meccs elején a Dunújváros hálóőréről ismét lecsorgott egy korong, még időben maga mögé nyúlt. Ezután a világhírű kollégának, Olaf Kölzignek volt, azaz lett volna dolga: Ocskay szemfülesen a lába között a hálóba talált, megszereztük a vezetést (1-0), amit Kangyal növelt (2-0). A második harmad derekán a mieinken kezdett kiütközni a fáradság, a németek egyenlítettek (Köppchen, Felski, 2-2), de Palkovics még viszszaszerezte a vezetést (3-2). Az utolsó húsz percben a németek fordítottak (Sturm, Furchner, 3-4), s bár a hajrában másfél percen keresztül kettős emberelőnyben is támadhattunk, az eredmény nem változott.
A hét vége így is meseszerű volt, s a mesének még nincs vége. A magyar szövetség bírja a kanadai ígéretét, hogy a két csapat az A csoportos vb előtt, április 26-án negyedszerre is megmérkőzik egymással.