Altatás, áltatás

Nagyon nagy lehet a baj Újpesten. A bajnak mindenkor, mindenhol csalhatatlan jele, ha részesei, előidézői nem beszélnek róla őszintén, mi több, mellébeszélnek, s pótcselekvésekkel a kívülállókat altatják, magukat pedig áltatják.
A lila-fehér labdarúgóklub az utóbbi időben ennek magasiskoláját mutatta be. Két hete, a Kaposvár ellen hazai pályán kiharcolt 1-1-es döntetlen után a csapat fizetett hirdetést tett közzé a Nemzeti Sportban bocsánatkérés gyanánt, tegnap az újabb, a hét végén Nyíregyházán megszolgált egy pont után (megint csak) a csapat már szigorúbb lépésre szánta el magát, kitagadta soraiból Kovács Zoltánt és Polonkai Attilát.
Először az ominózus fizetett hirdetést idézném: „Tény, nem úgy kezdtük a bajnokság tavaszi idényét, ahogyan azt a szurkolók és mi is elvártuk magunktól, játékunk méltatlan volt az Újpest FC nevéhez. Eddigi teljesítményünket szégyelljük, és bocsánatot kérünk minden Újpest-szurkolótól, továbbá sportszerető tévénézőtől, aki látta a mérkőzésünket.” Aláírás: Az Újpest FC játékosai, edzői és vezetői (merthogy Újpesten a csapatban mindenki benne foglaltatik osztatlan felelősséggel). Szó, ami szó, már ez az akció is kicsit megtévesztő volt. Egyrészt, a bajnokság tavaszi idényét a vezetők úgy kezdhetik roszszul, ha szerződésben foglalt kötelességeiknek nem tesznek eleget, továbbá a sportszerető tévénézők őket még véletlenül sem látják. Másrészt, aki kicsit is ismeri a magyar labdarúgókat, jól tudja, hogy soha nem jutna eszükbe ilyen ötlettel előállni. Ha megbüntetik őket, jobb híján fröcsögve tudomásul veszik, de arra önszántukból nem hajlandók, hogy még alá is álljanak…
A tegnapi akciónál már egyértelműen kilógott a lóláb. Az Újpest FC sajtóhírlevélben tudatta: „Mészöly Géza, az Újpest FC vezetőedzője ma délelőtt meghatározatlan időre a juniorkerethez irányította az első csapatból Kovács Zoltánt és Polonkai Attilát.” S a sajtó tökéletes kiszolgálása érdekében az érintettek még kommentálták is a döntést. Polonkait békén hagyjuk, de a lilák bálványa, a szurkolók fohászába foglalt Kovács Zoltán esete mellett nem mehetünk el szó nélkül. „A tulajdonosi kör és a szakmai stáb közös döntést hozott. (…) Kovács Zoltán meghatározó labdarúgó a Megyeri úton, ám az elkövetkező néhány mérkőzésünkön nem fér bele a szakmai elképzelésekbe, ezért egyelőre még a kispadon sem foglalhat helyet. Remélem, hogy a tulajdonosi körrel együtt meghozott döntéseink eredménnyel járnak!” – szólt Mészöly Géza indoklása, amire Kovács Zoltán így válaszolt: „Valóban nem ment úgy a játék az utóbbi időben, mint ahogyan én is elvártam magamtól. Természetesen nem vagyok boldog, hogy így alakultak a dolgok, de a vezetőedző döntését megértem, jogosnak tartom, és elfogadom. Ezek után egyetlen célom lehet, mégpedig az, hogy a juniorok között bizonyítsak, és olyan formába kerüljek, amilyennel újra az első csapatnál számíthat rám Mészöly Géza.”
Először is: látható, a tulajdonosi kör döntött, Mészöly csak a nevét adta hozzá. Másodszor: a tulajdonosi kör az egykori Dózsa, annak is ötvenes évekbeli stílusa alapján igazítja el a játékosokat. Ne akarják már elhitetni, hogy Kovács megérti, elfogadja, és még jogosnak is tartja…
Vegyünk lila-fehér példát más szintről! A hét végi Barcelona–Real Madrid meccs előtt Luxemburgo a tulajdonosokkal egyetértésben Ronaldót mint meghatározó labdarúgót kiteszi a keretből, aki ezt megérti, elfogadja, és még jogosnak is tartja, s ezek után a Real kikap. A nagy egyetértés (már ha volt) ezek után felbomlik, s Luxemburgo követi Ronaldót.
Mészöly Gézának már csak egy dobása van.