Igen kényes dolognak nevezte ugyanakkor azt, hogy pontrendszerben minősítsen a világszervezet egyes országokat a doppingesetek és az ellenőrzés kvalitása mentén, hiszen rengeteg sportoló pályafutását alaptalanul veszélyeztetheti, noha büszkék lehetünk arra, hogy nálunk jóval nagyobb országok rosszabb pontszámmal rendelkeznek, „jól vizsgáztunk sportdiplomáciából” – fogalmazott a volt vegyes úszó.
Molnár Zoltán előadásában Tiszeker Ágnes doktor munkáját dicsérte, aminek köszönhetően a képzésre százhatvanan regisztráltak. Aztán gyorsan rátért a fontos bejelentésre:
– A doppingot, a csalást ki kell irtani a magyar sportból és a közéletből, ezért a hatóságok be fognak kapcsolódni a küzdelembe, öt, illetve nyolc év is járhat majd a tiltott szerekkel kapcsolatos, különféle bűncselekményekért, és ez meg fog jelenni a Btk.-ban. Láttuk a 70-es években a nagy sportolókat, egészségük annyira megsínylette a dolgot, hogy nagy részük kórházban van, vagy a temetőben – közölte az olimpiai csapat vezetője, idézve Jacques Rogge NOB-elnököt, aki a sport sírásójának nevezte ezt a fajta csalást.
Minden kvótaszerzőt azonnal megvizsgálnak
Molnár és Tiszeker egyébként folyamatosan középiskolákba járnak a doppingról beszélni, innen eredhetett az ötlet, hogy a felnőtt sportolók esetében kötelezővé teszik a doppingellenes képzés látogatását, amiről jegyzőkönyvet kérnek majd.
– Ebben az évben voltak pozitív doppingesetek – világbajnok sportoló is –, és ne legyünk naivak, lesznek is. Csakhogy ebbe nem szabad beletörődni – hangsúlyozta, önkritikusan felidézve nevek említése nélkül az athéni hibákat, ami után nem lehetett egyértelművé tenni a felelősségi viszonyokat. – A felelősségvállalást aláíratjuk az orvossal, az edzővel és a szakvezetővel és a szövetségi kapitánnyal is, mindenkivel, aki a végén ott állhat a Parlamentben a kitüntetésért. Jó előre rögzítjük a felelősségi láncolatot, hogy ha majd jön az újságíró kérdezősködni, egyértelmű legyen a helyzet – tette hozzá. Elmondta még, hogy „vannak, akik visszavonulnak, aztán előkerülnek, elkápráztatják a világot és vigyorognak. Azt gondolják, hogy ezt el fogjuk tűrni. Nem fogjuk eltűrni. Ezek a sportolók nem fognak bekerülni az olimpiai csapatba. Mindenki, aki kvótát szerez, 48 órán belül doppingvizsgálaton kell részt vennie”.
A MACS hatalma sem korlátlan, a MOB sportorvosi bizottsága bármikor tarthat náluk ellenőrzést, ezért pedig köszönetet mondott Tiszekernek. S noha a NOB a „hat hónapos szabályt” (a 6 hónapnál többre eltiltott sportolók nem indulhatnak az olimpián) hatályon kívül helyezte, a hazai szabályzat szigorú marad, „a világon a legszigorúbb: aki doppingol, portás és telefonkezelő sem lehet nálunk, ki van tiltva az olimpiai mozgalomból. Nekünk nem kellenek azok az eredmények, amelyeket csalással érnek el” – zárta előadását Molnár. Elhangzott még, hogy étrend-kiegészítők ügyében a Sportkórház kétezer sportoló fogadására kapacitált, ehhez pedig 120 milliós forrást rendeltek, de központilag nem fog senki étrend-kiegészítőket osztogatni.
DOPPINGTÖRTÉNELEM
Hajmeresztő, hogy miket dobálnak néha magukba a sportolók – kezdte doppingtörténeti előadását Tiszeker Ágnes doktor. A dopping szó az afrikai kaffer törzs „dope” szavából ered (ez egy tudatmódosító szer), ami búr közvetítéssel hódította meg a világot, angolos írásmódja: „doping”. Érdekes módon már az ókori olimpiák idejéből is tudunk teljesítményfokozásról (gombakivonatok, extra fehérjék), de doppingellenőrzésről is (szemvizsgálat). Az 1896-os újrakezdés után fel is merült az ötlet, hogy egységes körülmények között tartsák a sportolókat az olimpiai faluban, de ez logisztikai akadályokba ütközik.
A szereket – Tiszeker előadása alapján – fáradtságűzésre, keringés- és légzésfokozásra, izom- és teljesítménynövelésre, fájdalomtűrésre, a regenerálódás gyorsítására, valamint pszichikai erősítésre és anyagi haszonszerzés céljából használják elsősorban. Történelmi különlegesség, hogy a II. világháborút sem kis részt arra használták, hogy pilótákon teszteljék a különböző módszereket (például a vértranszfúziót angol és német katonáknál) és az anabolikus szteroidokat (ezek az „ölési képességet” javítják).
Tiszeker nem oszlatta el a kételyeket az '54-es focivébé döntőjével kapcsolatban: a német focisták Puskásék ellen egy bizonyos Pervitin (szakzsargonban: Hitler-speed) nevű szert szedhettek, és bár ezzel kapcsolatban sok a bizonytalanság, tudvalévő, hogy sok német a berni kórházban kötött ki… Amúgy a fogyókúrapiacba is behatolt a metamfetamin, sokáig a patikákban is árulták.
Az első bizonyítható doppinghaláleset 1896-ban történt a Bordeaux–Párizs bicikliversenyen, aztán nagy port kavart a tojás és konyak keverékét bepumpáló Thomas Hicks halálesete (1904). Nevezetes volt még Knut Jensen 1960-as olimpiai tekerése; szemtanúk szerint már nem élt, még mindig tekert a kerékpáron, annyira stimulálva voltak az izmai. Az anabolikus szteroidok széles körű elterjedése egyébként jó célokat szolgált: a II. világháború vége, a kényszermunkatáborok felszabadulása után sokan ezeknek köszönhették talpra állásukat.
A vérdoppingot 1986-ban tiltották be, miután sokan már állati vérrel is próbálkoztak, és ez közvetlenül volt életveszélyes. A WADA-t 1999-ben alapították meg, 2004-ben, az athéni játékokon már az ő szabályaik szerint ellenőriztek. Egyes szereknél a forgalomba kerülés után tíz évvel kullogtak az ellenőrök, ez mára másfél évre csökkent, „nem Trabanttal üldözzük már őket” – zárta Tiszeker Ágnes, aki igen kíváncsi volna Usain Bolt titokzatos lekvárjára, Michael Phelps testfelépítésének titkára, illetve Carl Lewis kilenc olimpiai bajnoki címének hátterére is.
