A Fradi-Larvik meccsen, illetve azt követően majdnem súlyos veszteséget szenvedett a Győr. Bármilyen meglepően hangzik, mégis így történt. Az ETO három külföldi klasszisa – Heidi Löke, Eduarda Amorim és az új szerzemény, Raphaelle Tervel – ugyanis csapatuk szombati, kolozsvári 30-25-ös sikere után ,,beugrott” Dabasra, ahol Löke akciófilmbe illő mozdulatsorral esett le a lépcsőn. Átlagos mozgáskultúrájú hölgy ilyenkor a baleseti sebészeten, a műtőasztalon köt ki, a világ egyik legjobb beállósa azonban magas sarkú csizmájában is olyan szépen kiforogta a zuhanást, hogy mosolyogva pattant fel, majd jelezte: oké, semmi baj. Ettől két méterrel mögötte haladó élettársa, Karl Erik Böhn is megnyugodott, és érdeklődésünkre több szemszögből is értékelte a számára pikáns szereposztású mérkőzést.
– A Larvik egykori edzőjeként, norvég szakemberként, viszont magyar szövetségi kapitányként hogy tetszett, amit látott?
– Nagyon. Lenyűgözött, hogy a Ferencváros ilyen lendületesen, mégis türelmesen játszott, hatvan percen át képes volt használni a fejét. Büszke vagyok a magyar kézilabdára.
– És a norvégra?
– A Larvik most nem volt a legjobb passzban, pontosabban nem tudott mit kezdeni a Ferencvárossal.
– A Fradi bravúrt ért el, a másik magyar klub, a Győr viszont tulajdonképpen már azzal megnyerheti idén a BL-t, ha kihozza magából, ami benne van. Kijelenthető, hogy idén aztán tényleg az ETO az első számú favorit?
– Nem, éppen az ilyen mérkőzések bizonyítják, hogy nincs egyetlen, fő esélyes. Sok a jó csapat, az ETO mellett az Oltchim Valcea, vagy a most látottak ellenére a Larvik is, és innentől kezdve a Fradit sem hagyhatjuk ki ebből a felsorolásból.
Nem tette ezt a szülés után visszatért Larvik-sztár, Gro Hammerseng sem, aki a magyar csapatok egyik behozhatatlan előnyét hangsúlyozta: „A Ferencváros az első félidőben azt tette, amit nekünk kellett volna: uralta a játékot. Minket megfogott a hangulat, nagyon nehéz ilyen légkörben ellenfélként játszani. Tudjuk, hogy ez vár ránk Győrben és a Ferencváros ellen is, de ettől még felkészülni nem lehet rá, mert a magyar szurkolók olyan lelkesek és hangosak, hogy mi hasonlókkal Norvégiában nem találkozunk.”
Eduarda Amorim Brazíliában természetesen igen, bár nem feltétlenül kézilabda-mérkőzéseken. Az ETO átlövője sem sajnálta a fáradságot, hogy együttese kolozsvári összecsapásának másnapján Dabasra autózzon, de váltig állította, megérte: „Nagyon jó meccset láttam, amelyen a Ferencváros végig fölényben volt, sanszot sem adott az ellenfelének. Korai még a BL esélyeit elemezni, de már most látszik, hogy a magyar csapatok komoly szerepet játszanak idén. Nekünk egyre jobb a védekezésünk, a tavalyi ETO-hoz képest a mostaninak ez lehet a fő erőssége. Tanultam a történtekből, tőlem senki sem fogja hallani, hogy mi vagyunk a fő esélyesek, hátha így végre megnyerjük a kupát.”
Amelynek a jelek szerint a 2012/13-as kiírásban abszolút Közép- és Kelet Európa lehet a centruma. Az eddig látottak alapján ugyanis a legjobb nyolc közé jutás biztos várományosa az ETO és az FTC mellett a román Oltchim Valcea, a montenegrói Buducsnoszt Podgorica, reménykedhet a Németh András edzette osztrák Hypo is, és a Kapronca, Ljubljana, Kolozsvár háromszög egyik „csúcsa” is ott lesz a végjátékban.
Pastrovics Melinda, a Ferencváros remekelő kapusa máris „szeretettel” várja a következő ellenfeleket, hisz szilárdan hiszi: „A legjobb nyolc közé most már be kell kerülnünk, és ha ilyen hangulatban, ilyen eksztázisban játszunk, szerintem jöhet hozzánk bárki.”
Szombaton még „csak” a svéd Sävehof fog, míg a Győr vasárnap Ljubljanába látogat. A feladat adott: három forduló után is legyen két százszázalékos magyar csapat. A végtelenségig persze nem őrizhetik hibátlan mérlegüket, hisz ha így folytatják, előbb-utóbb egymással is találkoznak.
