Emellett, valljuk be, sajnos nem történt semmi példátlan. A két évvel ezelőtti, svédországi vb-n is döntetlenre álltunk a szünetben – akkor 13–13-ra, most 14–14-re –, és a vége szintén hat lett oda. Az sem különleges fordulat, hogy az ellenfél egyszer csak kiveszi emberfogással legeredményesebb lövőnket, Nagy Lászlót – mégsem akadt rá válaszunk. Éppen ellenkezőleg, a többiek ettől elbizonytalanodtak, tanácstalanná váltak, és mivel nem volt az ilyen alkalomra előhúzható séma, rögtönöztek, méghozzá rosszul: eladogatták a labdákat, kihagyták a kínálkozó lehetőségeket.
Így aztán hiába tűnt úgy ötven percen át, hogy a mieink akár bűvészek is lehetnek a Caja Magicában, azaz a Varázsdobozban, a trükköt nem mi hajtottuk végre, hanem elszenvedtük. Óriási különbség; adott esetben nyolcgólnyi.
Válogatottunk legjobbja, a kilenc kísérletéből hat gólt vágott, a hajrára azonban hatástalanított Nagy László első nekikeseredésében még csak annyit mondott, fényévnyire vagyunk attól, hogy ilyen riválist elkaphassunk, majd a sajtótájékoztatón már részletekbe is ment: ,,Negyven percen át valóságos háború zajlott, jól játszottunk, de ekkor a spanyolok védekezést váltottak, és ez tragédiát jelentett számunkra.”
Igaz, de kérdés, miért. Mocsai Lajos szövetségi kapitány ekként összegzett: ,,A mérkőzés jelentős részében világbajnoksághoz illő, magas szintű rangadót láthattak a nézők, a végjátékban azonban taktikailag érettebben kellett volna kézilabdáznunk, lehetőségeinket kihasználva, kevesebbet rontva. Ebből adódóan kicsit csalódott vagyok. Rendkívül motiváltan és felkészülten érkeztünk, az első félidő fantasztikus küzdelmet hozott. Aztán 20–21-nél volt egy nyolc-kilenc perces periódusunk, amikor eladtuk a labdákat, kihagytuk a ziccereket, és ezt az ellenfél könyörtelenül megbüntette. Több, addig jó teljesítményt nyújtó játékosunk is elbizonytalanodott és technikai hibákat vétett. Az ötvenpercnyi jó teljesítményünket kell hatvanpercesre kitolni.”
No meg hatásos taktikai fegyvert bevetni arra az esetre, ha Nagy Lászlót kikapcsolják, mert bizonyára a majdani vetélytársak is észlelték, hogy ekkor tüzet szüntettünk. A spanyolok mestere, Valero Rivera ettől még így méltatta együttesünket: ,,Nagyon kemény mérkőzésre késztettek minket a magyarok, súlyos problémát jelentett számunkra a védekezésük. Az első félidőben ráadásul többször is engedtük tisztán lőni őket, Sterbiket megoldhatatlan helyzet elé állítva. De Árpád szerencsénkre szenzációs volt, övé a fő érdem e győzelemben.”
