Szerbia déli részétől egészen Törökországig egy, a török kormányfőt, Recep Tayyip Erdogant ábrázoló hatalmas ponyvával leterített utánfutós autó kísért utunkon. A Budapest–Belgrád–Szófia–Isztambul nyomvonal lassan a végéhez közeledett, Erdogan képmása pedig kedvesen mosolyogva integetett felénk. A molinó gazdája, a török határnál, beszélgetésünket hallgatva csak annyit kérdez: Mádzsárisztán? Az igenlő választ követően mosolyogva csak annyit mond: sok szerencsét! „A törökök most nagyon gyengék, a magyarok átmennek rajtuk!” – ezt már a vízumot pecsételő vámos súgja oda nekünk, mikor megtudja, hogy kis társaságunk a török–magyar derbire utazik az Európa és Ázsia határán fekvő gigapoliszba.
A reggel már a Márvány-tengernél éri kisbuszunk; mielőtt azonban elérnénk célunk, felkerestük II. Rákóczi Ferenc fejedelem házát Rodostóban (törökül Tekirdag). Noha Rákóczi 1718–1735 közötti száműzetése óta egy Győrnyi város épült a bujdosó fejedelem rezidenciája köré, érdemes egy rövid sétát tenni a környéken. A XVI. századi faburkolatú ottomán lakóházak még borzasztóan lerobbant állapotban is lenyűgözőek.
A tavasz idén úgy látszik Isztambult is elkerüli. A nap ugyan süt, de vacogós hideg lesz, amint eltűnik a láthatáron. A városba ennek ellenére érdemes jó alaposan szétnézni, mintegy három ezer éves városi kultúra hever az ember lába alatt. A talán a legtöbb névváltoztatáson átesett, Krisztus előtt 657-ben a megarai görögök által alapított Byzantionban az ókori görög, római, később bizánci, keresztes, majd az ottomán török emlékek egymást érik; a történeti belvárosban bármibe botlunk, az gyakorlatilag legalább ötszáz éves.
Közben a modern Isztambul sem tétlenkedik: a nap szinte minden szakában óriási tömegek hömpölyögnek a 14 milliósra duzzadt nagyváros utcáin, a kompok percenként hozzák-viszik az utasokat a Boszporusz két partja között. Ha pedig az ember a döner szülőrégiójában jár, nem árt kipróbálni a palettát, és a vállalkozó kedvűek kérhetik birkából, netán bárányból. Rossz hír lehet a sört kedvelő szurkolóknak, hogy az elmúlt négy évben megháromszorozódott az alkohol tartalmú italok ára, így nem olcsó a poharazgatás. Mint helyiektől megtudjuk, a nyugat-európai árfekvés oka az, hogy a kormányzat ezzel szeretné csökkenteni a mozlim lakosság, és elsősorban az európai életstílushoz közelebb álló isztambuliak alkoholfogyasztását.
Az éjszakai élet mindezek ellenére mozgalmas, rengeteg kis apró bár, kávézó cikázza például a Galata-negyedet. Meccshangulat ugyan még nem volt, nem láttunk török mezben cirkáló tömegeket, azonban már vasárnap este „birtokba vettünk” egy apró utcácskát az Aranyszarv-öböl mentén. Olyannyira, hogy a berekedésig fajuló éneklést, rigmusskandálást jó néhány helyi is megtapsolta. Reméljük viszont, hogy kedden este mi tapsolhatunk majd a magyar győzelemnek a Fenerbahce stadionjában, a Sükrü Saracogluban.
