Annak reményében is kerekedtünk fel reggel Isztambul Kadiköy nevű, az ázsiai oldalon fekvő városrészéből – ahol a ma esti meccs helyszíne, a Fenerbahce stadionja is található –, hogy a történelmi városmagban magyar szurkolókkal is találkozunk, már nap közben meccshangulatot szívunk magunkba. Magyar szó először a Nagy Bazár bejáratánál ütötte meg a fülünket. Alig tettünk meg néhány lépést a világ egyik legismertebb, turisztikai látványossággá előlépett kereskedelmi egységében, amikor magyarul köszöntek ránk. Aki járt már Isztambul eme pontján, az tudja, nem ritka az efféle meglepetés, de „Józsi” (ahogy bemutatkozott), nem a „dzsere kidzsi madzsar, oldzson adzsom minden” stílusában és nyelvhelyességével, hanem szinte akcentus nélkül, helyesen, sőt választékosan beszélt.
„Nem jártam Magyarországon, a magyarok jártak ide, a kilencvenes években nagyon sokat. Tőlük tanultam meg magyarul” – magyarázta, s persze nem úszhattuk meg, hogy betessékeljen az üzletébe. Az elmúlt bő évtized keserű tapasztalata azonban lelohasztotta a lelkesedését: „Vegyetek bőrkabátot, tényleg olcsón adom. Nem kell? Nincs pénz, ugye? Mi van veletek, magyarok, hogyan lettetek ilyen szegények?” – folytatta keresetlen őszinteséggel. A futballal igyekszünk visszavágni: hát veletek mi történt, miért vagytok ilyen gyengék? Ám Józsit, mint általában a törököket, nem lehet zavarba hozni, nem csak mondja, mutatja is az esti végeredményt: „Három-egy”.
Ha bőrkabátot nem is veszünk, a különféle labdarúgómezeket kínáló boltok előtt meg-megállunk, de a megannyi Ronaldo-, Messi-, Drogba-, Galatasaray- és Fenerbahce-dressz között hiába keressük Dzsudzsák vagy éppen Hajnal meggypiros felsőjét. Három boltossal próbálkozom beszélgetésbe elegyedni, bedobva Mészöly Kálmán errefelé is bűvösnek hitt nevét, de nem emlékeznek az „Efendire”. A néhány évtizede még sűrűn emlegetett rokoni „honfivér” sem csobog már török barátainkban, sőt egymás után három étteremben, illetve kávézóban is hollandnak néznek minket. Ami persze az estére gondolva akár kedvező előjel is lehet.
Mintha megkopott volna a hírnevünk Törökországban. Itt az ideje helyreállítani.
Először a futballpályán bőrlabdával, aztán felpróbálhatjuk a bőrkabátot is
