Péntek esti hokikérdés: budapesti hősökké válnak-e a szapporóiak?

Frenetikus hangulat várja este kazahverő jégkorong-válogatottunkat az olaszok elleni meccsen, ahol ha nyer a csapat, biztosan feljut a legmagasabb szintet jelentő A csoportba.

Egyre félelmetesebb hangulat veszi körül a magyar jégkorong válogatottat – pozitív értelemben véve. Egy hazai pályán rendezett dívizó I-es világbajnokságon ez ugyan elvileg nem kellene hogy az újdonság erejével hasson, hiszen 2011-ben Ladányiék már megtapasztalták, milyen atmoszféra uralkodik a Papp László-arénában, amikor 9000 hokifanatikus üvölti a pakkot a hálóba. Nos, miután Mihály Árpád és Tokaji Viktor löketénél ezt megtették, a hangrobbanástól majd szétesett a csarnok, a nemzeti csapat pedig sokadszorra is bebizonyította, hogy képes emberfelettit nyújtani. Az állítást alátámasztja, hogy magyar hokis még soha nem örült győzelemnek Kazahsztán ellen, no meg ott van a szerdán tapasztalt hihetetlen küzdeni akarás, mely rég nem látott sikert eredményezett.

Mondják, hogy a gyengébbik nem birtokában van egy különleges képességnek, melyet egyszerűen csak női megérzésnek szoktak hívni. Nos, szerdán kiderült, a magyar hokiszurkoló – nemtől függetlenül – szintén elsajátította ezt a készséget, 200-250 nemzeti színekben pompázó honfitársunk ugyanis meglepte a csapatot a kazah meccs előtti edzésen.

Az ilyen, mérkőzés előtti szurkolói látogatások idehaza általában vereségsorozat, lélektelen játék után érik a klubokat, de a helyzet ezúttal egészen más volt. Bartalisék kesztyűjéhez odafagyott a bot, amikor a tábor bevonult az addig csendes arénába. A szurkolók a tréning végére meccslázba hozták hokisainkat, akik alig hitték el, amit látnak. A korábban a tengerentúlon is játszó Mihály Árpád például azt mondta, 15 éve üti a korongot, de ilyen fanatizmust még nem tapasztalt. Talán nem véletlen, hogy Szuper Levente a Kazahsztán elleni mérkőzést követően is a megfelelő kondíció és koncentráció mellett a szurkolást emelte ki mint a siker egyik alapkövét.

Az ázsiaiak elleni világraszóló győzelem után pénteken a csapat Olaszországgal mérkőzik, mégpedig komoly tétért. Ha nyerünk, akkor 1928 és 2009 után újra a legmagasabb osztályba jut a magyar válogatott. A szapporói hősök közül még maradtak jó páran a keretben, elég csak Szuper, Sille, Vas, Ladányi, Sofron vagy Tokaji nevét említeni. Az ukránok elleni, feljutást érő csodameccs óta a kerethez csatlakozók felemás érzésekkel töltötték el az embert, hiszen egy-egy találkozón ugyan megmutatták, hogy fel tudják venni a versenyt a legerősebbekkel is, de az áttörés egészen mostanáig elmaradt.

A kazahok legyőzéséhez a játékosok erőnléte, technikája, hite persze nem lenne elég, ha nem állna mögöttük egy felkészült szakember, Rich Chernomaz. A kanadai tréner kalaplengetést érdemlő pedigrével érkezett hazánkba, játékosként több mint ötven meccsen lépett jégre az NHL-ben, edzőként pedig több német csapatnál is letette névjegyét. A vb előtt komoly támadások érték, miután szövetségi kapitányként néhány meccsre leült az Alba Volán kispadjára. A korábbról ismert „ocskayligázást” és személye elleni hadjáratot váltott ki az a lépése is, amikor a bajnok dunaújvárosi játékosok kiszorultak a szűk keretből. A válogatott azonban a britek legyőzését és a Dél-Korea elleni vereséget maga mögött hagyva megverte az egyértelmű esélyes Kazahsztánt, amit akár lapunk egyik sportújságírójának szavaival is magyarázhatnánk: végre egy edző, aki nem a taktikához válogatja a játékosokat, hanem a taktikát igazítja a meglévő csapathoz.

Visszakanyarodva az olaszok elleni mérkőzéshez, a matematika nyelvére egyszerűsítve a helyzetet, minden kristálytisztának tűnik. Ha péntek este a rendes játékidőben megvernénk a taljánokat, akkor teljesen mindegy, hogy ők az utolsó fordulóban mit játszanak Kazahsztánnal, vagy hogy mi milyen eredményt érünk el Japán ellen, mert feljutottunk az A csoportba. Minden más eshetőségről ide kattintva tudakozódhat.

A magyar válogatott egyetlen sérültje Magosi Bálint, aki szerdán térdével állta útját egy komoly kazah löketnek, de a jegelés és a szolid kúra segít, így nem valószínű, hogy kihagyná a sorsdöntőnek tűnő pénteki meccset. A mieink közül a kapu előtt eddig Sikorcin Ladislav (2 gól + 2 gólpassz) és Vas Márton (1 + 4) volt a legeredményesebb.

Az olasz válogatott a legtöbb pontot (9) és a legtöbb gólt (13) szerezte az első három fordulóban, így túlzás nélkül kijelenthető, hogy a feljutás egyik legnagyobb esélyese. A játékosok jó része a bitang erős hazai bajnokságban edződik – többen csapattársai Ladányinak a Bolzanóban –, néhányan pedig a szintén komoly színvonalat képviselő osztrák és finn ligában légióskodnak. A csoportos tapasztalattal a hátuk mögött nem lesz könnyű megszorongatni őket, de a 2011-es tapasztalatokból kiindulva ez sem lehetetlen.

Az olaszok ellen eddig lejátszott 31 meccsen kilencszer mi, tizenötször pedig ők örülhettek győzelemnek, hét alkalommal végeztünk döntetlenre ellenük. A legutóbbi, 2011-es Papp László-beli találkozás különösen fájó, ugyanis ki-ki mérkőzésen vertek meg bennünket, és kvalifikálták magukat a legjobbak közé – helyettünk.

Itt a lehetőség a visszavágásra.

Hajrá, magyarok!