Pofonegyszerűen hangzik, de vajon milyen kezdőlépéseket kellene tenni ahhoz, hogy első- és másodosztályú csapatainkat ne kizárólag a televíziós és a reklámbevételek tartsák életben? A volt államtitkár úgy látja, hogy először is fel kellene építeni egy belső képzést, mely alapján a személyzettől az edzőn át a futballistákig pallérozódna az egész menedzsment. A hazai labdarúgó-szövetségben egyébként már folyik egy ilyen képzés: nem meglepő, a vezetőjét Dénes Ferencnek hívják. A szakember állítja: ha a labdarúgóval sikerül felismertetni, hogy abból kapja a fizetését, hogy a szurkoló a következő meccsre is kijön, biztosan átalakul a hozzáállása. A tapasztalt meccsre járók azonnal riposztolhatják: no persze, de ha minden meccs el van adva? Dénes szerint erre is létezik megoldás: újra fel kell építeni a nézők csapatokba vetett bizalmát. „A magyar foci fogyasztói része már olyan szinten megfogyatkozott, hogy a bundaügyeknek nem lesz földrengésszerű hatása. Elértük a mélypontot. Az a 2000-3000 ember, aki most kijár, a továbbiakban is megnézi a csapatát. Ha viszont az otthon ülők azt látják a tévében, hogy a szeretett játékosok a végsőkig küzdenek, mert fontosak nekik a szurkolók, akkor előbb-utóbb ők is felállnak a fotelból, és kimennek a stadionba.”
A harmadik fontos tényező a fogyasztóbarát tálalás lenne – így a sportközgazdász. A drukkerek kapják meg a megfelelő információkat a meccsekről, ne csak a Nemzeti Sportban olvashassák a csapatösszeállítást, meg a kezdési időpontot. Teremtsék meg számukra a normális jegyvásárlási körülményeket és találkozzanak határozott, de udvarias biztonsági személyzettel.
