Szalainak elege lett a focimutyiból

A fásult trénerek, a sumákolás ideje lejárt. Az edzőképzés vezetője alaposan felforgatja a hazai futball viszonyait. Itt volt az ideje.

Sokszor hallom, hogy hozzunk külföldi futballszakembereket. Rendben, jöjjenek! De akkor egyúttal hívjunk be ugyanígy burkolókat és útépítő munkásokat is külföldről, mert én olyan kátyúmentes járdán szeretnék sétálni, vagy utakon közlekedni, mint Ausztriában.

– A tulajdonosok rangsorolják a trénereket?
– Persze, ők határozzák meg, hogy ki lesz a csapat edzője. Velük kapcsolatban tervezem, hogy az MLSZ és neves szakemberek bevonásával leültetem őket egy kerekasztalhoz. Ott megpróbálom majd bemutatni nekik, hogy miért a saját zsebük ellenségei, amikor türelmetlenek, nem hagyják a korosztályos képzést végigvinni, és nem rakják be a felnőtt csapatba a fiatal tehetségeket, csökkentve ezzel az árukat. Miért veszélyes a túlzott eredménykényszer, és az, hogy egy rossz meccs után rögtön átlagos képességű külföldiek kerülnek a helyükre.

– Elég hirtelen lezajlott a kinevezése.
– Igen. Januárban úgy döntött Csányi Sándor, hogy májustól átveszem az UEFA-edzőképzés vezetését, de miután elődöm, Mezey György kurtán-furcsán távozott, azonnal munkához kellett látnom.

– Alig két hete, az emlékezetes Csányi-féle sajtótájékoztatón azt mondta, ingoványos talaj a magyar edzőképzés. Mire célzott?
– Arra, hogy idehaza az emberek általában két dologhoz értenek nagyon: a gyerekneveléshez és a futballhoz. Nos, az utcán az előbbi, a pályán pedig az utóbbi sikerességét tudjuk tökéletesen lemérni. Sokszor hallom, hogy hozzunk külföldi futballszakembereket. Rendben, jöjjenek! De akkor egyúttal hívjunk be ugyanígy burkolókat és útépítő munkásokat is külföldről, mert én olyan kátyúmentes járdán szeretnék sétálni, vagy utakon közlekedni, mint Ausztriában. Nem ez a megoldás, magunknak kell kijavítanunk a felszínre kerülő hibákat.

– Mutyi, sumákolás, összekacsintás, ezekkel a szavakkal jellemezte a magyar futballt korábbi interjújában...
– Megfelelő végzettség nélküli edző ül a kispadon, nem megengedett módon igazolnak játékost a klubok, feketén játszik a futballista, furcsa módszerrel szerzett papírt a tréner. Lehet válogatni. Szerintem viszont nem lehet előjog például, hogy valakinek 100 NB I-es meccse van. Ha nem jó pedagógus, nem lehet edző.

---- Mezeyéket kellene megkérdezni ----

– Kinevezését követően melyek voltak azok a változtatások, amiket azonnal meg kellett lépnie?
– Lassabban akartam haladni. Aztán belecsöppentem az elődöm által nemzetközi Pro-tanfolyamnak nevezett felvételibe. Csakhamar kiderült, hogy az UEFA-nak nincs is ilyen kurzusa. Egy négynapos workshopról van szó, melyen Pro-hallgatók, vagy Pro végzettségű edzők vehettek részt. A hazai edzőképzés viszont úgy szervezte, hogy egy meglehetősen könnyű felvételi után a sikeres vizsga belépőt jelentett volna a Pro-licencet adó kurzusra.

– Nem semmi... gondolom, tolongtak a jelentkezők.
– Úgy véltem, ha már így alakult, felmérem a tudásukat. Azzal szembesültem, hogy a felkészültségük igen hiányos. Volt köztük több nevesnek tartott labdarúgó.

– ..akik alapvető anatómiai és élettani kérdésekre nem tudtak választ adni. Sándor Tamásról, Vincze Ottóról, Dragóner Attiláról olvastam..
– Lehetne sorolni a neveket De nem csak a Pro szinten voltak problémák, tennivalók. Új tanfolyami szintet hoztunk létre az utánpótlásedzőknek, új anyagokat állítottunk össze a kurzusokra, új modulrendszert állítottunk fel. Az egyik fő álmom az, hogy minden megyéből találjunk négy felkészült, tettre kész trénert, aki 4-5 év múlva alkalmassá válik arra, hogy rendben tartsa a képzést. Ez már minőségi változást jelentene. A hazai edzőknek tükörbe kell nézniük, és fel kell ismerniük, hogy változtatni kell, különben ott marad a magyar foci, ahol most van.

– Az új rendszerben a megszerzett licenc nem biztosít örök életre munkát az edzőknek, időről időre vizsgát kell tenniük. Eddig nem volt ilyen jellegű ellenőrzés?
– A licenc minden képesítési szinten működési engedélyt jelent, ez nem diploma. Eddig 2 évre adták ki, melynek lezárultával a trénereknek 1 napos képzésen kellett részt venniük. A nap végén írtak egy tesztet, ami nem volt túl nehéz. Persze mindenki át is ment.

– Komolytalannak tűnik.
– Valóban nem tűnt túl hatékonynak, így változtattunk. A továbbképzés után megkapták a felkészülési anyagot, hazamentek, és egy hét múlva hívtuk vissza őket egy alaposabb vizsgára. Itt van még egy fontos feladatunk: szeretném, ha a szövetség nemcsak kiadhatna, de be is vonhatna licenceket.

– Most ugye csak viccel? Az MLSZ eddig nem vonhatott be licencet?
– Nem. Ez egyébként sok országban problémát jelent.

– A sok változtatás után nem volt nagy a hőbörgés?
– A rendcsinálás mindig sért érdekeket, én viszont csak így tudok dolgozni. Volt, akinek nem sikerült elsőre a teszt, de a pótvizsgán átment.

– Amikor az előbb azt mondta, nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz a munkája, erre gondolt? A felfogás megváltoztatására?
– Igen, arra. Nem feltétlenül szakmailag jobbak a nyugat-európai edzők, a fő különbség a feltételrendszerben, mentalitásban és a minőségre törekvésben van.

– 10 évet mondott, ennyi idő alatt lehetne ebben változást elérni. Tartja?
– Igen. Soha ennyi fásult, életunt trénerrel nem találkoztam, mint Magyarországon. Megértem a megélhetési nehézségeket, a problémákat, de ha az edzés kezdetén a szakember nem tud felvenni egy jó értelemben vett álarcot, elrejtve mögé saját gondjait, akkor nem szabad csinálnia ezt a munkát.

– Nem ekézve az előző vezetést: mennyire tehetők felelőssé az edzőképzés korábbi vezetői a kialakult helyzetért?
– A kialakult helyzet önmagáért beszél. Az okokról azokat kell megkérdezni, akik 15 évig vezették a képzést.

– Beszélő viszonyban volt Mezey Györggyel?
– Amióta kineveztek, egyetlen szót sem váltottunk. Előtte amikor találkoztunk, mindig megadtam a neki kijáró tiszteletet.

– 16-18 éves korukig a magyar futballisták versenyképes teljesítményt tudnak nyújtani szinte bárki ellen. Ennyi utánpótlás-tapasztalattal a háta mögött mondja meg: melyik korosztálynál rontják el a gyerekeket a trénerek?
– Három részre bontanám a választ. Először is valószínűleg lehetne még hatékonyabb technikai és mozgáskoordinációs képzést tartani a 6-12 éves gyerekeknek. Ezután, 14-18 éves kor között jöhetne az izomerő, az állóképesség és a gyorsaság fejlesztése. Sajnos nem minden magyar edző látja át, hogy az adott korosztálynak milyen jellegű gyakorlatokat kell vezényelnie. A harmadik lemaradási pont a felnőtt csapatba kerülést követően jön el: egy akadémistának nem ugyanolyan munkát kell végeznie, mint a 30 éves játékosoknak. Más képességeit, más módon kell fejlesztenie a trénernek.

– Létezik magyar út az edzőképzésben, vagy csak úgy csipegettünk tapasztalatot innen-onnan?
– Volt időszak, amikor a német vonalat követtük, volt, amikor a hollandot, most épp a spanyol módszer a sláger. Nincs egységes, klubokra, válogatottakra szabott magyar stílus. A célunk, hogy legyen.

– Állandóan visszatérő jelmondat a magyaros stílus, de tudjuk egyáltalán, hogy milyen jegyeket hordoz magában?
– A háromszögjátékot, a lapos átadásokon alapuló labdabirtoklást, a főképp a szélen felvállalt bátor, egy az egy elleni cseleket, a középpályások sűrű helycseréit és a visszavont centerjátékot. Régen az Aranycsapat játszott így, ma leginkább a Barcelona.

– 12 éve nyílt az agárdi akadémia, azóta pedig sorra a többi. Mégsem látunk egyetlen szupertehetséget sem ezekből kikerülve. Az állománnyal van a gond, vagy az edzők hibáztak, netán másról van szó?
– Az agárdi intézményen kívül a többi csupán 6 éve indult. Nekünk a Honvéd akadémiáján olyan földes pályán kellett játszanunk, ami tele volt üvegszilánkkal, miközben a belga, holland akadémisták a 70-es évek óta műfüvön játszanak. Télen mi csak futóedzést végezhettünk, mert nem volt fedett pályánk. Amíg a Honvéd 600 ezer eurót költ az utánpótlásra, a Rapid Wien 3 millió eurót, a Bayern 6 milliót, a Barcelona 10 milliót. Látni kell, hogy az akadémiák elindulásával nem értük utol Európát, csak a nyomába eredtünk, de közben ők is fejlődnek tovább.

– Van kedvenc edzője itthon?
– Hm, jó kérdés. Sokakat elismerek, de akire minden tekintetben a példaképemként tekintenék, nincs.

– Vagyis inkább külföldi edzőt látna szívesebben a válogatott üres kispadján?
– Tudnék olyan hazai trénert mondani, aki egy jó stábbal alkalmas lehetne a posztra.

– Elárulja, kire gondol?
– Herczeg Andrásra. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy most külföldi kapitány kell, akit a média, a közvélemény jobban elfogad.

– Tényleg a lapok vagy a közvélemény ítélete a mérvadó a választáskor?
– Nekem nem, viszont a szövetségi kapitánynak szüksége lesz a nyugalomra. A külföldiekkel szemben itthon mindig nagyobb a türelem.

– Bulváros kérdéssel kezdtem, azzal is zárom: mikor fog kijutni egy világversenyre a magyar labdarúgó-válogatott?
– Más szemüvegen keresztül nézem ezt a kérdést. Az infrastruktúrától a képzésen át a mentalitásig és a munkamorálig rengeteg mindennek kell megváltoznia, hogy reálissá váljon ez az álom.