„Kicsit másként kezdeném meg ezt a sajtótájékoztatót, attól függetlenül, hogy alakult a román vagy a holland meccs. A legjobban az fáj, hogy a futballszerető emberek, a szurkolók nem csak most, hanem évek óta, tíz-húsz éve át vannak verve. Ennek egy oka van: mi elsősorban egymás közt olyan terveket szövünk, határozunk meg, amelyek nem reálisak. Ez a médián át ki is van mondva, ezért sokan csodát várnak. Megdöbbentő, hogy ilyenkor minden szakértő egymás hátába döfi a kést, a másikat hibáztatja, közben meg évek óta egymás háta mögött megy minden. Kudarc esetén aztán mindenki kiáll, és mutogat a másikra” – írja a Csakfoci.hu.
A támadó kifejtette, a realitásokat korábban soha senki nem fogalmazta meg. Hozzátette, egyetlenegy olyan magyar játékost sem lehet manapság mutatni, aki egy csúcsbajnokság igazi sztárcsapatában játszana. „Mondjatok olyan top tehetséget, akit a magyar futball kitermelt az elmúlt tíz-húsz évben. Mondjatok egy olyan top edzőt, aki klasszis bajnokságban tartósan letett valamit az asztalra az elmúlt húsz évben, vagy olyan magyar csapatot, amely BL-ben vagy El-ben igazán nagy bravúrt csinált volna. Márpedig a válogatott csak a meglévő játékosokból állhat össze” – jelentette ki. A mieink – így Szalai – vagy a második ligában játszanak, vagy olyan országokban, amelyek nem tartoznak az elithez. „Ne kezdjünk el minden selejtezősorozat előtt reményt kelteni, mert ez illúzió. Ezt ki kell mondani.”
A válogatott csatára hangsúlyozta, sajnos a tapasztalat azt mondja, nehéz elvárni, hogy három-öt év alatt kitermelődjön öt-hat sztárjátékos. „De ezzel se lehet mindent besöpörni a szőnyeg alá, mert addig keményen kell dolgozni. Át kell alakítani a magyar futballt, mert csak akkor van értelme az egésznek.”
Elmondta, ő 16 évesen ment ki külföldre, mert itthon lemondtak róla. Egy-két év kellett ahhoz, hogy valamennyire magára találjon, s addig szinte nem játszott, mert nem volt felkészítve arra, ami várt rá. A legnagyobb különbség Szalai szerint az, hogy a neveltetésben, képzésben rendkívüli módon le vagyunk maradva, nem is a körülményekben. „Az, hogy valaki harminc éve azt mondja, hogy ő jó edző, az még nem döntő, de az sem, hogy valaki évek óta a hazai élvonalban dolgozik; ettől még nem lesz megfelelő szakember. Nem az anyagi gondok vagy a rossz pályák miatt van ez. Ezt senki ne mondja nekem! Én 16 éves koromtól egy-két év alatt el tudtam jutni magasabb szintre, majd később neves német csapatokhoz. Ez nem pénz, hanem akarat és tanulás kérdése. Senki ne mondja, hogy a lemaradásunk csak a körülmények miatt van. Ez csak kifogás, magyarázkodás” – jelentette ki.
A futballista a szakembereknek is üzent: úgy véli, rengeteg szakértőnk van, akik a tévében, újságokban egymásra mutogatnak, de közben nem tudják valójában, hogyan is épül fel egy profi klub szervezetileg, hogyan zajlik a megfelelő mentális vagy fizikai felkészítés.
„A válogatottnak olyan edzőre van szüksége, aki veri a fejünket. Aki mindent belever. Így volt ez Mainzban. Nem volt pénzünk drága játékosokra, de reggeltől-estig begyakoroltunk mindent, minden belénk lett verve, mert olyan edzőnk volt” – magyarázta Szalai. Vélekedése szerint olyan edző kell, aki néhány edzés, néhány nap alatt valamit össze tud gyúrni ezekből a játékosokból. „Szervezett játékkal talán juthatunk valamire, de a realitás az, hogy nem szabad továbbjutásról beszélni. Nekem már elegem van az olyan nyilatkozatokból a vesztes meccsek után, hogy nem volt szerencsénk vagy elkerülhető gólokat kaptunk. Ne verjük át egymást!”
A válogatottban Szalai Ádám nézőpontja szerint elvileg már kész játékosok vannak, de ők teljesítményben, mentálisan nem fogják felvenni a versenyt a törökökkel vagy a románokkal, mert 15 éven át nem azt a képzést kapták, mint az ő játékosaik. „Amit a magyar focisták idehaza kapnak, azt nem lehet összevetni az európai bajnokságokban tanultakkal.”
A csatár elmondta, volt súrlódás közte és Egervári Sándor között, ezt kár lenne tagadni. Ezeket megbeszélte a trénerrel, s elmondta a játékosoknak is. „Mi kaptunk ki Máltán, Romániában, Hollandiában. A vereségeknek így mi vagyunk az okai, de minket neveltek valakik ilyen szintűvé.”
Szalai nem ért egyet azzal, hogy az akarattal lenne a gond. Aláhúzta, ő száz százalékot akart adni mindig a válogatottban, és mások is. „Egyszerűen arról van szó, hogy például az az ember, aki itthon ezer ember előtt játszik általában, kimegy 50 ezer ember elé, és nem fogja elbírni azt a terhet, különösen ha nem is olyan jó játékos valójában. Erre nem lehet napok alatt felkészülni, csak akkor lehet kibírni a nyomást, ha előtte éveken át mentálisan tökéletesen van felkészítve az ember. Ez pedig a magyar futballban nem történik meg, ezt saját magamon is éreztem, amikor kikerültem fiatalon.” A támadó szerint lehet, hogy kívülről úgy jön le, hogy valaki nem is akar játszani, de ez nem így van. Egyszerűen nem bírja el mentálisan azt, amit várnak tőle.
Végezetül kitért rá, hatalmas szerencse, hogy a törököktől négy pontot szereztünk. Azt mondta, aki látta az isztambuli mérkőzést, az tudhatja, hogy 3-0 lett volna a reális eredmény a törökök javára 45 perc után. Szalai a román válogatottat is összehasonlította a magyarral. „Az ő játékosaik hol játszanak, milyen klubokban? Jobbakban, mint a magyarok. Ezek alapján miért lenne az a realitás, hogy megelőzzük őket? E párharcok előtt megnézte valaki a válogatott összeállítását összehasonlítva például a hollandokéval, a bajnokságokban lejátszott játékpercekben, az őket foglalkoztató klubok erősségében vagy a piaci értékekben? Megnézte ezt valaki? Egyszerűen nem lehet összehasonlítani a két keretet. Lehet, nem 8-1 a különbség, de 6-1 biztosan. Az mivel jobb?” – zárta kifakadását a Schalke csatára.
