55 esztendeje nem sikerült legyőzni Romániát Bukarestben, 1981 óta pedig sehol sem. A tavaszi „majdnem” siker (2–2) után abban reménykedtek sokan, hogy az utolsó percben kapott gól a véletlen műve volt csupán, és Bukarestben úgyis megmutatjuk, hogy mi lett volna a reális eredmény Budapesten. Az önbizalmunkba viszont már Egervári Sándor kapitány kést vágott, nem kevesebb, mint öt védőt állított a kezdőbe (Lipták, Guzmics, Kádár, Korcsmár, Vanczák), egy szűrőt (Varga), két szélsőt (Koman, Dzsudzsák) és két csatárt, utóbbit nyilvánvalóan a közvélemény nyomására. Szervező középpályást tehát nem.
Románia pedig köszönte szépen, a meccsre egy hetet pihent a Piturca-csapat, amelyben helyet kapott a magát rossz nyelvek szerint bevásároló (egyébként klubcsapat nélküli) Marica, és ha már így esett, gyorsan elintézték a románok (jobban mondva a Haladás védője, Guzmics Richárd), hogy a magyar televíziónézők ne a szlovák zászlón háborogjanak a magyar csapat összeállítása láttán.
Bukarest, Nemzeti Stadion, 41 405 néző, v.: Alberto Undiano Mallenco (spanyol)
gólszerzők: Marica (2.), Pintilii (31.), Tanase (88.)
sárga lap: Bourceanu (50.), illetve Korcsmár (14.), Lipták (45.), Vanczák (61.)
A magyar csapat: Bogdán (Bolton) – Vanczák (Sion), Lipták (Győr), Korcsmár (Greuther Fürth) (Hajnal Tamás, 34.), Guzmics (Haladás), Kádár (Diósgyőr) – Varga (Middlesbrough) (Lovrencsics Gergő – Poznan, 68.) – Koman (Ural) (Szabics Imre – Sturm, 85.), Dzsudzsák (Dinamo Moszkva) – Böde (Ferencváros), Szalai (Schalke 04)
A második percben kapott gól (ahogy ezt már mondani szokták) „nagyon rosszkor jött” és „megfogta a csapatot”, a pofonból pedig nem tudott felállni. A gyakorlatilag 5-1-2-2-ben felálló magyar csapat (mert Korcsmár nem találta a helyét a középpályán, s folyvást vissza is kellett lépnie) középen teljesen lyukas volt, ami mellé irtózatos passzolási mutató társult. Egyetlen valamirevaló támadásunkból az lett, hogy amint Bödét elválasztották a labdától, a felpasszból Marica Pintilii elé tálalt, a ki tudja, merre kóricáló védők pedig tágra nyílt szemekkel nézték, ahogy bő 30 méterről látványos gólt tekert Bogdánnak a Steaua középpályása (2–0).
Egervári azonnal cserélt, az addig valamit legalább csináló Korcsmár Zsoltot leszedte, a helyén Hajnal Tamás folytatta. A játék viszont nem lett gyorsabb és izgalmasabb sem ettől, a sokat futó, agresszív románok mindenhol ott termettek, Dzsudzsák és Szalai pedig gyakorlatilag fuldoklott a pályán.
Fordulás után tökéletesen maradt minden a régiben, és hiába növelte válogatottságai számát Lovrencsics Gergő és Szabics Imre is, nem tettek semmit a játékhoz. És amikor már mindenki azt várta, hogy a spanyol játékvezető vessen véget a magyar válogatott szenvedéseinek, jött a csereként beállt Tanase, és két kómás védőjátékos közt kilőtte a hosszú alsó sarkot.
Túl azon, hogy 3–0-s vereségünk után már nem mi vagyunk a csoportmásodikok a 2014-es vb-selejtezőn, gyakorlatilag eldőlt, hogy Egervári Sándor második kétéves ciklusa is sikertelenül zárul, sőt a nullázással már a csoport harmadik helye sem biztos. Kedden az észtek jönnek, akik remekül helytálltak pénteken Hollandia ellen (úgy játszottak 2–2-t, mint mi tavasszal a románok ellen, de pont úgy), míg Törökország szanaszéjjel kapta Andorrát.
De ne menjünk el a kapitány szerepe mellett ilyen simán: mivel már csak a matek szerint vagyunk versenyben, most lenne jó kapitányt cserélni, Egervári Sándor ezzel a vereséggel ugyanis a múlttal tette magát egyenlővé – nem a 3–0-s vereséggel, hanem mert három éve övé a csapat, és ennyire képes kétciklusnyi építkezés után.
Egervári: A román válogatott megérdemelte a győzelmet
Egervári Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya nem keresett mentséget a Romániától elszenvedett 3–0-s vereségre, mint mondta, a román válogatott megérdemelte a győzelmet.
„Sajnos nem tudtuk megvalósítani, amire készültünk, ehhez kellett egy korai hibából kapott gól. Ettől függetlenül a román válogatott megérdemelte a győzelmet, mindenben felülmúlt minket” – Egervári így értékelte a mérkőzést, s többet tulajdonképpen nem is akart mondani, de illendőségből válaszolt még néhány kérdésre.
Hogy a hibán felül mi vezetett a kudarchoz, arra így felelt: „Lényegesen jobban játszott a román válogatott, mint Budapesten. Az ő teljesítményük jobb volt, a miénk pedig gyengébb. A második percben kapott gól mélyebbre tolta a csapatot, mint kellett volna. Nem a román csapat játéka lepett meg, hanem a sajátomé.”
Utólag is magyarázatot kértek tőle Guzmics beállítására, amire ezt mondta: „Nem először állítottam be Guzmicsot, többször szerepelt már a válogatottban. Most kényszerből, Juhász és Mészáros elvesztése miatt.”
Azt is nekiszegezték, bízik-e még a második hely megszerzésében. „Nehéz négy nap alatt felállni egy ilyen vereségből, kemény meccs vár ránk Észtország ellen. De természetesen hiszek még a sikerben, igaz, ahhoz nagyon nagy bravúrt kellene végrehajtanunk.”
Az általában visszafogott román kapitány, Victor Piturca diadalittasan értékelt: „Nagyon nagy győzelmet arattunk, ami után elérhetjük célunkat, megszerezhetjük a második helyet a csoportban, s jó esélyünk lesz kijutni a világbajnokságra.”
(Novák Miklós)
