„Ricardo Moniz fantasztikus szakember, aki új szemléletet hozott, építkezni kezdett. Az alapvető kérdés az, hogy mi is volt az elvárás vele szemben. Ő ugyanis mindent kontrollálni szeretett volna, amit meg is mondott. Ha egy klubkultúra felépítését várták tőle, akkor túl sok volt a feladata. Ha gyors sikereket, akkor valóban muszáj volt a váltás. Nem lehet eltúlozni az új stadion óriási lehetőségét, jelentőségét: rengeteg potenciális támogatót, rajongót vonzhat így ismét magához a klub, ehhez viszont nemzetközi eredmények is kellenek. Nem elsősorban szép játék, hanem előbb a győzelmek, s ennek fényében most valóban egy külföldi vezetőedző szerződtetése az indokolt” – tette le a voksát Szeiler, aki a Várszegi-érában irányította a klubot.
„Hogy sokan emlegetik a Fradi kispadjára Lipcsei Pétert? Egy hagyomány megszakadt, óriási űr van a Ferencvárosnál, ahol egy edzőváltáskor nem tudunk három-négy rátermett, bizonyított fradista nevet bedobni, mert nincsen. Rákosi, Novák, Varga után jött a nagy csend, mert nem neveltük ki az edzőtehetségeket. Lipcsei Petivel mindenképpen megérne egy beszélgetést, hogy vállalná-e, de ez óriási kockázattal jár most. Az ő játékosmúltja, eddigi ténykedése potenciálisan a Fradi trénerévé teszi őt majd valamikor, de végig kell gondolni, érdemes-e őt megégetni most, amikor nagy az eredménykényszer. Lipcseit vagy Lisztest inkább olyan aduásznak kéne tekinteni, akikre vigyázni kell, felépíteni őket, képezni, utaztatni, sőt akár kipróbálni más csapat kispadján. Távlatokban érdemes gondolkodni” – magyarázta Szeiler József.
„A világbajnoki kudarc előtérbe hozta a kérdést, vajon hol is tart az utánpótlásképzésünk. A számok sajnos nem hazudnak, erősen lemaradtunk. Most egy átmeneti állapotban vagyunk, folyik a vita az edzőképzésről, hiszen ahogy Szalai Ádám is felhívta rá a figyelmet, a magyar trénerek bizony nem kényeztetnek el a nemzetközi eredményeikkel. Ahogyan a magyar játékosok megelégszenek pusztán a tehetségükkel, középszerű teljesítményből viszonylag jól megélve, ugyanúgy nem érzem ambiciózusnak a magyar edzők többségét sem. A Gera Zoltán-féle profi hozzáállás, mentalitás igen ritka játékosoknál, edzőknél egyaránt. És bizony az egész focinkra ráillik az, ami egy családban lezajlik: ha valaki tovább akar tanulni, nem elég rábólintani, a vezetőknek ösztönözniük kell az ambíciókat. A klubvezetőknek el kell küldeni tanulmányutakra a trénereket, ki kell nevelni őket” – vélekedik a Ferencváros korábbi ügyvezetője.
Szeiler hozzátette: „A magyar edzőtársadalomnak nem csak akkor kellene összefognia, amikor jogos kritikák érik. A hazai szakma felelőssége ugyanis, hogy kiemelt pozíciókra manapság nem magyarok neve vetődik fel kapásból. Nem véletlen, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitányaként vagy éppen a Ferencváros vezetőedzőjeként szóba sem kerül komolyan magyar szakember neve.”
