Gátszakadás és győztes kézitusa

Női kézilabda-válogatottunk hétfő este, a szerbiai világbajnokság nyolcaddöntője után összecsomagolt, és elindult Újvidékről.

Kereken tíz esztendeje Zágrábban világbajnoki döntőt vívott csapatunk. (Keserédes emlék, hiszen a franciák elleni finálé 53. percében hét góllal vezetett, végül hosszabbítás után mégis kikapott.) 2005-ben még mindig bekerült a legjobb négybe, Szentpéterváron harmadikként zárt, aztán még 2007-ben is a legjobb nyolcba – Párizs, 8. hely –, 2009-ben Kínában azonban már kiszorult onnan, majd 2011-ben pedig végső csapásként a vb-re se jutott ki. Innen már nem volt, nem lehetett út lefelé.

Fölfelé annál inkább. Bár az idei vb újvidéki csoportmérkőzései nem ígértek meredek visszakapaszkodást, a hétfő esti, spanyolok feletti 28–21-es diadal a nyolcaddöntőben minden várakozást felülmúlt. A különféle internetes fórumokon többször, több okból eláztatott szövetségi kapitány, Hajdu János már az elutazás előtt azt hajtogatta, hogy a hatodik meccs lesz a legfontosabb, arra kell minden erőt összpontosítani, és lám, hétfő estére teljes fegyverzetében ragyogott a magyar válogatott!

Eddigi relatív erényét, jó védekezését megőrizte, ehhez most Herr Orsolya kapus hozzátette a maga bravúrjait, a támadásokról pedig mindent elmond, hogy tíz játékosunk szerzett gólt. Megtörtént a szélsők újrafelfedezése is, és a középjátékosok között is tökéletesen érvényesült a közteherviselés. Tizenegy percre ugyan elhomályosult az összkép, ekkor 19–13-ról 19–17-re zárkózott az ellen, de végül hetet ütöttek rajta Görbiczék, és 28–21-gyel masíroztak tovább.

Nemcsak a meccs alatt, hanem utána is elképesztő erők mozdultak meg: gátak szakadtak át, kövek gördültek le, lefelé vonuló játékosaink nem győztek lelkendezni, poénkodni. Herr Orsolya például előbb megkérdezte tőlünk, kinőttek-e a szárnyai, majd igenlő válaszunk után azzal folytatta: „Ezekért a pillanatokért élek, amikor érzem, hogy elkaptam a fonalat, és nem tudnak nekem gólt lőni. Szerintem nagyon biztosan nyertünk. Számítottunk arra, hogy sok ziccerük lesz a spanyoloknak, de azokat is kontrolláltuk.”

Szucsánszki Zita előbb csak dicsért, mondván, „Ez tényleg csapatmunka volt, ha kicsit megfeneklett a hajó, mindig volt valaki, aki továbblökte, így tudjuk magunkat minden szorult helyzetből kihúzni valahogy”, majd egy szurkapiszkát is elengedett: „Persze kétszer kikaptunk a csoportban, mert el akartuk kerülni a lengyeleket, nem véletlen, hogy tovább is jutottak a románok ellen. Mi inkább a spanyolokra készültünk, és tessék, jól tettük.”

Hajdu Jánosból is akkora sóhaj szakadt ki, hogy szinte meglebbent tőle a függöny, amikor kijelentette: „Elértük a minimális célt, amelyet magunk elé tűztünk, mostantól megyünk tovább. Tudtuk, hogy nem maradunk Újvidéken, de nagyon nem mindegy, merre indulunk. Bevált az a tervünk, hogy a hatodik meccsre kerülünk csúcsformába, fantasztikusan játszottunk. Az utunk eddig nagyon göröngyös volt, sok kritikát is kaptunk, de nagyon bíztunk magunkban, bíztunk egymásban, ez eredményezte azt, hogy ezt a kiváló csapatot meg tudtuk verni.”

Szerdán, a negyeddöntőben egy még kiválóbbat kellene, az eddig egyebek között a szerbeket, a dánokat és a hollandokat is elintéző Brazíliát, amelyet tisztelni illik, de nagyságától térde borulni tilos. A dél-amerikaiak kerete ugyanis az osztrák Hypóra épül – a bécsi együttest hatan képviselik –, tehát olyan egyletre, amely két éve képtelen bejutni a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc közé, ahol a Győri Audi ETO – persze nemcsak magyarjainak köszönhetően – tarol, és ahová a Ferencváros sem kikapni jár. Igaz, a győri Amorim és a ljubljanai Piedade extraklasszis, de ők most bizonyára ugyanezen jelzőkkel illetik Görbiczéket.

Legutóbb, a szombathelyi Provident Kupán, október végén a brazilok 28–26-ra legyűrték tartalékos együttesünket, de a kedélyét újra meglelt szövetségi kapitány, Hajdu János ebből az emlékből is igyekezett erőt, bizakodást meríteni: „Tomori nem játszott, kevesen voltunk, a kispadra szinte a nézőtérről kellett behívnom embereket, mégis alig vertek meg minket. Szerintem nem alszanak nyugodtan miattunk most sem. Nekünk pedig eddig a hatodik vb-meccsünk volt a legfontosabb, innentől viszont a hetedik az.”

Ha pedig esetleg szerda estétől a nyolcadik lenne, nos, azt már elődöntőnek hívnák, és pénteken a német-dán derbi győztesével kellene megvívni.