Hajdu Jánosból is akkora sóhaj szakadt ki, hogy szinte meglebbent tőle a függöny, amikor kijelentette: „Elértük a minimális célt, amelyet magunk elé tűztünk, mostantól megyünk tovább. Tudtuk, hogy nem maradunk Újvidéken, de nagyon nem mindegy, merre indulunk. Bevált az a tervünk, hogy a hatodik meccsre kerülünk csúcsformába, fantasztikusan játszottunk. Az utunk eddig nagyon göröngyös volt, sok kritikát is kaptunk, de nagyon bíztunk magunkban, bíztunk egymásban, ez eredményezte azt, hogy ezt a kiváló csapatot meg tudtuk verni.”
Szerdán, a negyeddöntőben egy még kiválóbbat kellene, az eddig egyebek között a szerbeket, a dánokat és a hollandokat is elintéző Brazíliát, amelyet tisztelni illik, de nagyságától térde borulni tilos. A dél-amerikaiak kerete ugyanis az osztrák Hypóra épül – a bécsi együttest hatan képviselik –, tehát olyan egyletre, amely két éve képtelen bejutni a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc közé, ahol a Győri Audi ETO – persze nemcsak magyarjainak köszönhetően – tarol, és ahová a Ferencváros sem kikapni jár. Igaz, a győri Amorim és a ljubljanai Piedade extraklasszis, de ők most bizonyára ugyanezen jelzőkkel illetik Görbiczéket.
Legutóbb, a szombathelyi Provident Kupán, október végén a brazilok 28–26-ra legyűrték tartalékos együttesünket, de a kedélyét újra meglelt szövetségi kapitány, Hajdu János ebből az emlékből is igyekezett erőt, bizakodást meríteni: „Tomori nem játszott, kevesen voltunk, a kispadra szinte a nézőtérről kellett behívnom embereket, mégis alig vertek meg minket. Szerintem nem alszanak nyugodtan miattunk most sem. Nekünk pedig eddig a hatodik vb-meccsünk volt a legfontosabb, innentől viszont a hetedik az.”
