A 32 éves Eto’ónak már a kezdő tizenegybe kerülése is meglepetést okozott, de Mourinho megérzései általában bejönnek. Negyedórán keresztül labdaérintése sem volt a kameruninak, de aztán egy remek testcsellel lerázta védőjét, majd Carrick „segítségével” a hosszú sarokba csavart. A második és harmadik találata szöglet után esett, közelről bekotort, tipikusan „eto’ós” gól volt.
A veterán csatár három és fél év után szerzett három gólt, 2010. szeptember 29-én, még az Internazionale színeiben a Werder Bremennek lőtt mesterhármast a 4–0-ra megnyert Bajnokok Ligája-találkozón. Aztán 2011 nyarán élve „eltemette” magát azzal, hogy a dagesztáni Anzsi Mahacskalához szerződött – más kérdés, hogy a „félelem bére” igencsak magas volt: évi húszmillió eurós fizetés, amely akkor a világ legjobban fizetett labdarúgójává tette Eto’ót. Aztán két évvel később engedett egykori interes edzője, José Mourinho hívó szavának, és jelentős fizetéscsökkentés mellett – most évi nyolcmillió euró a gázsija – a Chelsea-hez igazolt.
Seamus O\'Connell lőtt legutóbb mesterhármast a Chelsea színeiben az MU-nak Eto’o előtt – ez sem tegnap történt, hanem az 1954–1955-ös idényben, amikor a Kékek első, és Mourinho érkezéséig az egyetlen bajnoki címüket szerezték. Ennek is megvan a maga sztorija. O’Connell akkoriban nem az élvonalban futballozott, sőt még csak nem is valamelyik profi ligában, hanem az amatőr Bishop Auckland együttesében. Ám a United-meccs napján leigazolta a Chelsea, s a játékos elé az egyik klubvezető ment ki a King’s Cross pályaudvarra. Csakhogy az illető nem ismerte személyesen O’Connellt, és sehogy sem találta meg a forgatagban. Bánatában beült a restibe egy pofa sörre, s az asztalához odakéredzkedő fiatalembertől – végső elkeseredésében – megkérdezte, nem ismeri-e O’Connellt. „Dehogynem – hangzott a válasz. – Én vagyok az!” Rögvest taxiba vágták magukat, s még a kezdő sípszó előtt odaértek a Stamford Bridge-re. S bár a Chelsea 6–5-re kikapott, O’Connell mesterhármasával cseppet sem vallott szégyent
Eto’o mostani triplája a 263. mesterhármas a Premier League (PL) 1992 óta íródó történetében. Az elsőt Eric Cantona lőtte 1992. augusztus 25-én (Leeds–Tottenham 5–0), az eddigi utolsót értelemszerűen a kameruni. Tizenegy PL-triplájával Alan Shearer az öröklista éllovasa, Robbie Fowler kilencszer ért el legalább három gólt. Eto’o a negyedik, aki a PL-ben a Manchester Unitednek hármat vágott.
José Mourinho ötvenévesen századik Premier League-győzelmét aratta (mind a Chelsea-vel), ehhez 142 mérkőzésre volt szüksége, s ezzel letaszította a trónról az eddigi „leggyorsabbat”, Sir Alex Fergusont, aki 162 mérkőzésen jutott el a százas határig. Csak a miheztartás végett: Arsene Wengernek 179, Rafa Beníteznek 181, Kenny Dalglishnak 197 mérkőzésre volt szüksége a századik PL-siker eléréséhez. Ennyit Mourinho hatékonyságáról
David Bentley (Blackburn Rovers) 4–3, 2006. február 1.
Dirk Kuyt (Liverpool) 3–1, 2011. március 6.
Romelu Lukaku (West Brom) 5–5, 2013. május 19.
Samuel Eto’o (Chelsea) 3–1, 2014. január 19.
A „Különleges” nagyon érti, hogyan kell játszani a szurkolók érzelmi húrjain. A győzelmi sajtótájékoztatón például egy ilyen mondat is elhagyta a száját: „A Chelsea-é vagyok, a Chelsea pedig az enyém. Remélhetőleg sok-sok éven át együtt maradunk.”
