– A budapesti vb után, ha jól tudom, tavaly még részt vett egy meghívásos iráni gálaversenyen, de az új év nyitó nemzetközi viadalait kihagyta, s nincs ott a válogatott e heti szlovákiai edzőtáborban sem. Ez már netán a visszavonulás előszele?
– Egyáltalán nem. Novemberben voltam Iránban, ahol részt vettem a Hősök Birkózása elnevezésű, a szabad- és kötöttfogást összeolvasztó, népünnepélyszerű eseményen. Arrafelé a birkózás a legnépszerűbb sportág, több ezren szurkoltak nekünk, sok élménnyel gazdagodtam. Közben kiderültek az új súlyhatárok, a miénket felemelték 120-ról 130 kilóra, így nem kell fogynom nyolc-tíz kilót.
– Mintha csak önnek találták volna ki, nem?
– Azért vannak még egy páran, akiknek jól jött, de kétségtelen, hogy nekem is, és ez szintén a folytatás mellett szólt. Mindenesetre megbeszéltem diósgyőri klubedzőmmel, Repka Attilával, valamint a válogatott szakvezetőjével, Struhács Györggyel, hogy nem veszek részt az idei első versenyeken és az edzőtáborban, hanem itthon, Miskolcon készülök.
– Mondhatjuk, hogy a korára, az érdemeire való tekintettel kapott könnyítést?
– Mondhatjuk, de igazából ugyanúgy alapozok, mint a többiek Szlovákiában, csak nem kell annyit utazgatnom. Délelőtt futok a Bükkben, a gyönyörű havas erdőben, délután pedig erősítek, edzek keményen. Ez már korábban, az országos bajnokság előtt is bejött.
– Idén tavasszal Helsinkiben Eb-t, ősszel Taskentben vb-t rendeznek. Számolhatnak önnel az egyre fiatalabb riválisok?
– Annyira még ne szaladjunk előre. Az biztosnak tűnik, hogy március elején elindulok a szombathelyi Grand Prix-n, ott úgyis kiderül, hogy hányas a kabát, sikerül-e újra kivívnom a válogatottságot.
– Ha sikerül, ha nem, most betölti a harminckilencet, miközben tizenhét éve járja a világversenyeket, s legutóbbi vb-ötödik helye alapján még mindig van keresnivalója. Mégis, gondolt már rá, mihez kezd majd, ha befejezi a pályafutását?
– Természetesen, 2010-ben elvégeztem a Testnevelési Egyetemen a sportszervező-menedzser szakot, s ha minden jól megy, most májusban megszerzem az edzői papírokat is. Mivel a sportágfejlesztési koncepció alapján Diósgyőr regionális központ lett, akár mindkét végzettségemet kamatoztathatnám a miskolci sportélet felvirágoztatása érdekében. Persze ezzel az a baj, mint sok mindennel Magyarországon, hogy a parlamenti választásokig a fű se nő, csak utána derül ki, folytatódnak-e a most elkezdődött folyamatok.
– Mindenesetre nagyon úgy néz ki, hogy szűkebb pátriájában, Miskolcon tervezi a jövőjét. Csak nem azért, mert közismerten elhivatott DVTK-drukker?
– Az egyik válaszom: csak a Diósgyőr! A másik, hogy Miskolcon ismernek és szeretnek, 2009-ben nem véletlenül igazoltam és jöttem haza. Egyelőre úgy néz ki, jól döntöttem, de csak a vásár után okos a paraszt.
