Nomen est omen, Joseph Blatter szeret blattolni. Beletekint a kottába, és már fújja. Nemcsak zongorán, minden hangszeren játszik. Sőt, attól igazán nagy zenész, hogy közben rögtönözni is képes. Amikor például elétették a szokásos év végi, év eleji ünnepi hangverseny, az Aranylabda kottáját, gond nélkül vitte a vezérszólamot, csak éppen kicsit átírta a partitúrát és durván a librettót. A refrén ugyanis így szólt lágy mollban: Franck Ri-bé-ry. Amit ő átkomponált férfias dúrra: Cris-ti-a-no Ro-nal-do. S attól utánozhatatlan a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA zenekara, hogy szemrebbenés nélkül mindenki játszotta utána a dalt az új szöveggel.
Akik persze igazán jól ismerik, azt tartják az öreg Sepp bácsiról, hogy a nevének jelentése nem a zene világában, hanem a kártyáéban gyökerezik. Tudják, veri a blattot Herr Blatternek a póker a kedvence. Nagy álma teljesedett be, amikor tavaly végre bemondhatta a Messire keresztelt pókert. Ám egyúttal rá is unt, s 2013-ban új szabályt vezetett be: egy ásszal is lehet nyerni, ha arra Ribéry neve van írva. Az apparátusban addig-addig mondogatták neki, hogy ilyen lap nincs a pakliban, mire azt mondta: rendben, akkor Ronaldo. Az örök akadékoskodók ugyan próbálkoztak azzal, hogy ásznak ász, de ez a kártya hamisnak tűnik, már fekszenek a lapok, hogyan lehetne közéjük becsempészni a Ronaldót. Ők is tudták, mi a következő vezényszó. Új osztás!
Így is történt. S ezt a munkát Joseph Blatter már tanult mestersége szerint irányította. Vérbeli politikusként. Olyan bravúr átverni a határidő meghosszabbítását az érintetteken, mintha Futbóliában a köztársasági elnök az exit poll eredmények ismeretében leállítaná az elnökválasztást, s új időpontot írna ki. Persze csak akkor, ha a várható kimenetel nem tetszik neki.
Azt pedig már mi is kezdjük megszokni, hogy a nép demokráciában a leginkább beletörődő, így hát senki sem vette a bátorságot „Abcúg, Blatter!” kiáltásra, hanem a választók szépen felsorakoztak az elnök mögé.
Cristiano Ronaldo érti a játékot, hogy ne értené, októberben még meg sem akart jelenni a gálán, ma estére mégis Zürichbe utaztatta a teljes rokonságát. Ha ő kapja meg a labdarúgás pünkösdi királyságát, senki sem lesz, aki azt mondaná, nem neki jár az Aranylabda.
