Rögvest a rajt után 4-1, féltávnál 14-11, a célban 28-24. A dánok olyan tempót diktáltak, mint a klasszis futó, aki nem akar világcsúcsot repeszteni, mert még komolyabb versenyek is várnak rá, de ha üldözője a nyakán liheg, egy gyors részhajrával ismét leszakítja, a helyére teszi. A hazaiaknak ráadásul szemernyit sem számított a gólkülönbség, hisz e két ponttal megingathatatlan csoportelsők, a mieink pozíciója ellenben még inog, és akár egyetlen gólocskán is múlhat. Ami biztos: a herningi középdöntő hatosban már nem zárhatunk az első, a második és a hatodik helyen, azaz marad a 3-5., összesítésben pedig az 5-10. pozíció.
Csoportunk 5. helyére akkor süllyedünk vissza, ha szerdán kikapunk az osztrákoktól, a macedónok pedig legyőzik a spanyolokat. Negyedikek akkor maradunk, ha a két előbbi feltétel közül legalább az egyik nem teljesül. Mivel a programot a spanyol–macedón parti nyitja, a mieink nagy valószínűséggel úgy kezdhetnek, hogy minimum negyedikek, azaz teljesítették az előzetesen merésznek ítélt célt. A harmadik helyre Izland rovására léphetünk előre, ám a szigetlakók előnye velünk szemben jelenleg 2 pont és 8 gól.
Önmagában egyáltalán nem behozhatatlan, hiszen szerdán, a középdöntő utolsó fordulójában Magyarország–Ausztria és Izland–Dánia a párosítás. A helyzetet azonban jelentősen árnyalja, hogy a két ,,külső” rivális számára az eredmény a pillanatnyi dicsőségen túl semmit nem jelent, mert a dánok így is, úgy is elsők, az osztrákok pedig garantált utolsók. Ezért aztán a szomszédok búcsúfellépésükön nyilván megszakadnak – hétfőn a spanyoloktól is csupán egy góllal kaptak ki, és közben rojtosra verték, pofozták őket –, míg a skandináv házigazdák feltehetőleg tartalékolnak majd a pénteki elődöntőre. Ha így tesznek, sajnos különösebben még nem is neheztelhetünk rájuk, és az esetleges északi összekacsintást sem kárhoztathatjuk. Hisz senkitől sem várhatjuk, hogy helyettünk kaparja ki a gesztenyénket; arra ott a mi tíz ujjunk.
Erre példaként, okulásként, ha létezik ezen az Eb-n két náció, amely történelmi okokból nem szenvedheti egymást, akkor leginkább a lengyel és az orosz az, utolsó csoportmeccsükön mégis hallgatólagos szövetséget kötöttek, a szerbek kárára. A körbeverés miatt ugyanis úgy álltak, hogy mindketten csak akkor juthatnak tovább – persze a szerbek kipörgetése árán –, ha a lengyelek egy vagy két góllal nyernek. A duda előtti pillanatokban vezettek is, csak éppen 24-21-re, de mivel ekkor gyakorlatilag szabad utat engedtek a kapujukig, az oroszok betaláltak, 24-22 lett a vége. Az oroszok örültek a továbblépésnek, a lengyelek annak, hogy így két pontot visznek be a középdöntőbe, az a pár tucatnyi belgrádi, nisi, újvidéki infarktus pedig kit érdekelt?
Azaz, ne feledjük a modern sport egyik alaptézisét: ha létezik egy mérkőzésen olyan eredmény, amely mindkét fél számára megfelel, az általában meg is születik. E tekintetben nem is baj, hogy mi csapunk össze előbb az osztrákokkal, ezt követi az északi derbi. Bele kell adni apait-anyait, mint ahogyan az utolsó táncba. Egyrészt, mert ha nyerünk, az 5 pont a másik csoporttal való összevetésben valószínűleg 7. helyet eredményezne, aminél többre csak 1998-ban volt képest együttesünk, ám akkor még 12 csapatos Eb zajlott. Másrészt, mert – mivel az 5-6. pénteken még játszanak – rajtunk ne múljon, hogy mégse a szerdai tánc legyen az utolsó.
origo.hu
Három ember meghalt az M1-es autópályán történt balesetben
