Tejszínhabos eper helyett sörrel teniszeznek

Már nehéz különbséget tenni a profi tenisz Grand Slam-tornái között, az Australian Open felnőtt a többihez.

A profi tenisz alappillérei a Grand Slam-tornák, Wimbledonban 1877, a US Openen 1881, a párizsi Roland Garroson 1891, az Australian Openen 1905 óta zajlanak a küzdelmek. S a tenisz nem labdarúgás, itt vélhetőleg örökre megmarad a földrajzi megosztottság, Afrika nem kap a futball-vb mintájára GS-versenyt. Ázsia szintén fehér foltnak tűnhet, ám az ausztrál nemzetközi bajnokság lefedi a legkisebb mellett a legnagyobb kiterjedésű kontinenst is, hiszen a kezdetektől évekig Australasian Championshipsként futott, s hivatalos elnevezése manapság is ez: Australian Open – The Grand Slam of Asia/Pacific. Ettől persze még a bő egy évszázad alatt – noha a hölgyeknél a kínai Li Na 2011-ben és tavaly is döntőzött – egyesben soha nem született ázsiai diadal. A női párost 2006-ban nyerte egy kínai duó, vegyes párosban két indiai férfi játékos, Mahesh Bhupathi és Leander Paes aratott más földrészbeli hölgypartnerével végső sikert, férfi párosban pedig a földrajzilag szintén Ázsiából jött izraeli duó győzött 2008-ban. Érdekesség, hogy Jonathan Erlich Buenos Airesben, Andy Ram Montevideóban született, úgyhogy ez szinte dél-amerikai diadalnak számíthat

Sokan tudják, mi az a Grand Slam: ha valaki megnyeri mind a négy kiemelkedő tornát egy naptári éven belül. Azt viszont már kevesebben, honnan ered az elnevezés. A golfban már 1930-tól használták a kifejezést, aztán 1933-ban a New York Times újságírója, John Kieran révén került át a teniszbe. Abban az évben az ausztrál Jack Crawford megnyerte hazája bajnoksága mellett a Roland Garrost és a wimbledoni tornát is, Kieran pedig kifejtette, ha győz a US Openen, az lesz az igazi Grand Slam (magyarul nagy ütés, átvitt értelemben nagy dobás). Crawford el is jutott a döntőig, de ott hiába vezetett 2–1-re, végül kikapott az angol Fred Perrytől. A US Open, s a „miatta” létrehozott Grand Slam örökre kimaradt az életéből, de például az Australian Openen összesen tizenegy diadalt aratott.

A legifjabb GS-tornán 1905-től versenyeztek a férfiak, 1922-től a nők, Rodney Heath, illetve Margaret Molesworth diadalmaskodott a nyitányon. Az ausztrál bajnokság a többi GS-tornával ellentétben sokat váltogatta a helyszíneit, Melbourne mellett Sydney 17, Adelaide 14, Brisbane 8, Perth 3 alkalommal lehetett házigazda, míg 1906-ban és 1912-ben Új-Zéland rendezett. 1972-ben Melbourne lett a végleges otthona a nevében 1969-ben nyílttá és nemzetközivé vált eseménynek. A Kooyong Tennis Club füves pályáin 1987-ig versengtek a legjobbak, 1977-ben kétszer, januárban és decemberben is, mert áttették az időpontot az év végére. Tíz esztendő múlva pedig vissza az elejére, így 1986-ban nem rendezték meg a versenyt. 1988-tól fű helyett betonalapú kemény pályán, a Flinders Parkban (1996-tól Melbourne Park) bonyolították le a mérkőzéseket, ezzel párhuzamosan az Australian Open presztízsben nagyjából a nyolcvanas évek végére érte (majdnem) utol a többi Grand Slam-tornát, mindenesetre most már itt is elindul mindenki, aki számít.

Idén a tavalyihoz képest tíz százalékkal többet, rekordnak számító 33 millió ausztrál dollárt – mintegy 644 millió forintot – osztanak ki a résztvevők között. Teljes az emancipáció, Melbourne-ben 2,65 millió ausztrál dollárt kapnak majd fejenként a női és férfi egyes nyertesei. Ehhez képest 1969-ben, az Open Era kezdetén Rod Laver 5000, Margaret Smith Court 1500 dollárt kasszírozott végső diadalával. Bő négy évtized alatt sok minden történt az összegek és az egyenjogúság terén Hogy könnyedebb adatokat is citáljunk, a Melbourne Parkban a verseny két hete alatt átlagosan több mint 12 ezer pite, közel húszezer hot dog, 13 ezer jégkrém, hőmérséklettől függően mintegy 180 ezer palack ásványvíz, 80 ezer üveg és 225 ezer korsó sör fogy el. Utóbbi a szomjoltás mellett az oldott hangulatról is gondoskodik, itt ez a kedvenc, nem a tejszínhabos eper, mint Wimbledonban Emellett még a nagy hőség az Australian Open alapvető jellemzője, ami több rosszullétet is eredményezett már.

A magyaroknak nem sok babér termett lenn délen. A régi nagyok, Körmöczy Zsuzsa, Asbóth József, Gulyás István nem indultak el rajta, Taróczy Balázs 1972 és 1990 között egyesben kétszer, párosban háromszor próbált szerencsét, de nem nyert meccset. Temesvári Andrea 1984-ben egyesben a legjobb 16 közé került (akkor ehhez még csak két győzelem kellett), 1990-ben pedig a holland Brenda Schultz-McCarthyval az elődöntőig hatolt. Előbbit Kapros Anikó ismételte meg 2004-ben (már három siker árán), utóbbit Mandula Petra 2003-ban a svájci Emmanuelle Gagliardival, Kapros 2000-ben megnyerte a juniorok egyes és páros küzdelmeit.

Idén Babos Tímea az egyetlen magyar résztvevő a felnőttek között, hiszen Fucsovics Márton fennakadt a selejtező utolsó körén. Immár tizennégy éve nem játszott férfi versenyzőnk a melbourne-i főtáblán, Sávolt Attila volt a 2002-es hírmondó. Babos kedden lép a Melbourne Park 11-es pályájára, a másik térfélen a még nála is egy évvel fiatalabb, 19 esztendős szlovák Anna Schmiedlova áll majd. Utóbbi most debütál a viadalon, honfitársunk tavaly egy vesztes meccs erejéig már belekóstolt az itteni hangulatba, tehát valamelyikük történelmet ír majd győzelmével.

Amely éppen annyit ér majd, mint bármelyik másik Grand Slam-torna elsőfordulós sikere, s ezt elmondhatjuk a végső diadalokról is. Az Australian Open, ha meg nem is előzi a többi GS-viadalt, végleg felemelkedett hozzájuk. Mint a fiatalabb testvér a bátyjaihoz-nővéreihez, immár szintén felnőttként.