Szóval a hanyatlás egyértelmű. Most nézzük az okokat.
1. A nyári erősítés elmaradása. Ed Woodward, a tapasztalatlan új ügyvezető, aki a klubot tíz évig irányító David Gillt váltotta, gyakorlatilag semmit sem csinált az átigazolási időszakban. Pedig kellett volna, hiszen valamennyi kulcsjátékos túl van a harmincon – akad, aki a negyvenen is, lásd Ryan Giggst –, az egy Wayne Rooney kivételével, aki a huszonkilencediket tapossa. Elpackázták Leighton Baines leszerződtetését, hónapokon keresztül hajszolták Cesc Fabregast és Cristiano Ronaldót – eredménytelenül –, míg végül a nagy trófea bizonyos Marouane Fellaini lett, akit Moyes hozott magával az Evertontól. A nagy hajú belga csődöt mondott, és ma már közelében sincs az első csapatnak.
2. Van Persie tartós sérülése. A hollandus nélkül nincs, aki gólt rúgjon. Rooney már mindent játszik, csak nem csatárt – plusz még lágyéksérülés is gyötri –, Chicharito Hernández és Danny Welbeck pedig ezen a szinten kevés. Valójában a meccsek hajrájában, amikor szorul a kapca, egy tizennyolc éves gyerektől várják a megváltást, az egyébként tényleg varázslatos tehetségű Adnan Januzajtól. Ez sokat elmond a szakvezetésről
3. A küzdőszellem hiánya. Fergie alatt egyik meccset nyerték a másik után az utolsó öt percben, megfordítva a vesztésre álló meccseket, most viszont fordított a helyzet: a Southampton és a Cardiff City ellen is az utolsó pillanatokban engedték ki a markukból a győzelmet. Régen úgy mentek a vendégcsapatok az Old Traffordba, hogy tudták: hiába vezetnek nyolcvanöt percen át, a végén úgyis kikapnak. Most? A „fear factor”, a rettegéstényező önmaga ellentétébe fordult.
