A dánok tehát nem leeresztve, hanem jó erőben és kiváló hangulatban utaztak Svédországba. Addigra már Moller-Nielsen is visszaszerezte megtépázott tekintélyét. A selejtezősorozat első fele ugyanis a botrányok jegyében telt el. A Feröer-szigetek feletti kötelező győzelmet az Észak-Írország elleni döntetlen, majd a jugoszlávoktól hazai pályán elszenvedett vereség követte. A csapatból többen a kapitány megkövetelte védekező felfogásra kenték a kudarcokat, a két Laudrup, Michael és Brian, továbbá Jan Bartram 1990 novemberében lemondta a válogatottságot. Másik két hangadót pedig Moller-Nielsen rakott ki a keretből, Jan Molbyt és Jan Heintzét. A lapok a kapitány lemondását követelték, ám az eredmények őt igazolták: Dánia megnyerte a selejtező hátralévő öt találkozóját.
Belátva tévedését, Brian Laudrup az Eb-re visszatért – ő sem a strandról, már az áprilisi két meccsen szerepelt –, s bár gólt nem szerzett, az együttes vezéregyénisége volt.
A dánok az angolok elleni 0-0-lal kezdtek, majd 1-0-ra kikaptak a svédektől az 1. csoportban. Az utolsó fordulóban a továbbjutásukhoz nem volt elegendő a franciák elleni 2-1, a svédek angolok feletti sikerére is szükség volt. A hollandok elleni elődöntő hőse Schmeichel volt, 2-2 után a tizenegyespárbajban hárította Van Basten lövését. A másik ágon a németek kiverték a házigazda svédeket, a döntőt Laudrup vezérletével a dánok tulajdonképpen könnyedén nyerték 2-0-ra. Csúcsra jutott a „strandválogatott”, amely aztán a kilencvenes években többször bizonyította, hogy az 1992-es diadal nem csupán a véletlen műve volt. 1995-ben megnyerte a Konföderációs Kupát, 1996-ban is kijutott az Eb-re – igaz, a csoportban ragadt –, az 1998-as világbajnokságon pedig a negyeddöntőben, talán az egész torna legjobb meccsén csak 3-2-re maradt alul a későbbi döntős Brazíliával szemben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!