Debrecenben pallérozódnak az új Dzsudzsákok

Barcelonában kutatták a La Masía titkát, de Pallagon a Loki-módszer lehet az üdvözítő.

Amikor tavaly áprilisban megnyílt Pallagon a debreceni futballakadémia, az ember azt gondolta, eddig is kiemelkedően eredményes volt az utánpótlás-nevelés a Hajdúságban, eddig is hemzsegtek a saját nevelésű játékosok a DVSC-ben, vajon hogyan lehet még fokozni a majdnem tökéletest? Amikor Herczeg Andrással, a Loki 209-2010-es nagy Bajnokok Ligája- és Európa-liga-menetelésének szakmai vezetőjével Pallag felé autózunk, óhatatlanul felidézzük a négy-öt évvel ezelőtti felemelő pillanatokat. És amikor megérkezünk, az akadémia előcsarnokában egy hatalmas fotón Varga József ugrik a magasba és csap a levegőbe, a Puskás Ferenc Stadionban a Levszkinek lőtt feledhetetlen gólját ünnepelve – ha akarnánk, se tudnának kikerülni Herczeg edzői korszakának csúcspontját.

– Debrecenben a város egy emberként a futballcsapat mögött áll, afelől például nincs kétségem, hogy május 11-én húszezer szurkoló tölti meg az új stadionunkat az Újpest elleni első mérkőzésen, a 28. fordulóban, és két fordulóval később, a Honvéd ellen is biztosra veszem a telt házat. A mai napig melegség tölti el a szívemet, ha arra gondolok, hogy húszezer Loki-fanatikus utazott Budapestre, a Puskás Ferenc Stadionba, a Levszki elleni Bajnokok Ligája-selejtezőre – mondja Herczeg András, a Debreceni Labdarúgó Akadémia Nonprofit Kft. ügyvezetője, a DVSC fennállása legnagyobb sikerének kovácsa.

– A kettős sorfal, amelyet a Fiorentina játékosai állítottak a firenzei mérkőzésen engem, a tévénézőt is libabőrössé tett
– Ezek olyan emlékek abból az időből, amikor a Loki klubmenedzsere, azaz valójában az edzője voltam, amelyeket sohasem feledhetek. Cesare Prandelli – aki azóta már az olasz válogatott szövetségi kapitánya – kézfogása és kedvessége, aztán a Liverpool elleni meccs után a szívélyes beszélgetés Rafa Benítez menedzserrel, a BL-győztes szakemberrel feledhetetlen élmények

– Csak nincs nosztalgiája az edzői szakma iránt?
– Nézze, aki egyszer dolgozott edzőként, a szívében örökre edző marad

Időközben megérkezünk a tavaly áprilisban átadott impozáns akadémiához, amelynek játékterein február derekán, a pályák szélére kilapátolt hóbuckák között is pattog a labda, éppen a HLSZ-kupa egyik mérkőzése zajlik. Odabent példás tisztaság, rend, minden ugyanúgy csillog-villog, akár a megnyitó napján. Megismerkedem az akadémia edzőivel, szinte valamennyien a Loki egykori játékosai, a közelmúlt klasszisai: Horváth Béla, Vadicska Zsolt, Sándor Csaba, Szatmári Csaba, Mező József. Újabb adalék ahhoz a szerves egységhez, múlt, jelen és jövő kapcsolatához, a város, a klub és az egyetem együttműködéséhez, ami a Loki-modell lényege.

– A DVSC utánpótlása korábban is ontotta a felnőtt csapatba beépíthető tehetségeket Sándor Tamástól Varga Józsefen és Dzsudzsák Balázson át Bódi Ádámig és Korhut Mihályig, azaz működött a „tehetséggyár”. Mennyiben jelent minőségi ugrást az akadémia beindulása?
– Azelőtt egy pályán négy csapatunk edzett, most 8 füves, egy nagy és 6 kisebb műfüves pálya áll rendelkezésünkre, előadóterem a videózáshoz, konditerem, s tíz edző, két kapusedző, gyógytornász foglalkozik a növendékekkel. Minden csapatnak van saját öltözője. Nem is lehet összehasonlítani a múltat a jelennel. 243 gyerekkel foglalkozunk az akadémián, csak a vidékiek laknak benn, a debreceniek otthon, a szüleikkel élnek, s a 13 éves korosztály alatt 150 gyerek készül a Loki-focisuliban. Alközpontjaink működnek a tiszántúli régióban, s a határon a határon, Tarpán, Csengeren is. Fontos feladatunk a megfigyelő-hálózat bővítése

– Hogyan kötődik az NB I-es csapat az akadémiához?
– Úgy, hogy Szakály Péterék itt edzenek, az akadémia pályáin. Egyébként a tehetséges játékosainkat, úgymond, feljebb versenyeztetjük, az egy évvel idősebbek között, s két NB II.-es csapatunk van, az egyik papíron is a Lokié, a másik pedig a fiókcsapatunk, a Létavértes. Mi nem a korosztályos csapatainkkal akarunk sikereket elérni, a munkánk egyetlen értékmérője, hogy hány saját nevelésű játékost tudunk beépíteni a nagycsapatba.

– És hányat?
– Az utolsó őszi fordulóban, a Mezőkövesd ellen hét saját nevelésű labdarúgónk futott ki a kezdő tizenegyben.
Kik lehetnek azok a srácok, akik hamarosan bemutatkoznak a Loki NB I.-es csapatában a növendékeik közül?
Vannak többen is, de nem nevezném meg őket, mert nem akarom elkedvetleníteni azokat, akiket kihagytam
A közelmúltban Kósa Lajos polgármester vezetésével, ha úgy tetszik, tanulmányúton jártak az FC Barcelonánál.

– Mit tapasztaltak?
– A küldöttség tagja volt Szima Gábor klubelnök és Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem gazdasági főigazgatója – utóbbi azért lényeges, mert az akadémia harmadrészben a klub, harmadrészben a város és az egyetem tulajdonában van –, s megkíséreltük megismerni azt a stílust, a filozófiát amely a Barcát 35 év leforgása alatt, a Cruyff-korszaktól napjainkig a futballvilág vezető nagyhatalmává tette. Kezdésként hatórás elméleti előadást hallgathattunk, majd megismerkedtünk a Barca-modellel, melynek egyik sarokköve, hogy három képzési szakaszban tanítják a növendékeket. A 7–11 évesekkel megismertetik a klub sajátos, labdabirtoklásra alapuló stílusát, igényes technikai képzést kapnak, a 12–15 évesek megtanulják, hogyan pozicionálják magukat a pályán, majd 16 év fölött már az eredményességre helyezik a hangsúlyt. Kreatív, gondolkodó játékosokat akarnak nevelni, a játék élvezete van a középpontban, labda nélkül egyetlen gyakorlatot sem végeznek!

– A közelmúltban nyilatkozta Pintér Attila, hogy egyetlen magyar edző gratulált neki, amikor kinevezték szövetségi kapitánynak: ön. Ez valahogy megmaradt bennem
– A tisztelet roppant fontos a kollégákkal szemben, és Pintér Attila eredményességével, a bajnokság megnyerésével feltétlenül rászolgált erre a tiszteletre.