Elek Gábor, a Ferencváros vezetőedzője a 2013/14-es kontinentális kuparajton úgy fogalmazott: sok mindenre vágyik, de a KEK-triplázásra nem. A csapat ugyanis a 2011-es és 2012-es KEK-diadal után a következő idényben már a Bajnokok Ligájában hatolt a legjobb nyolcig, majdnem a legjobb négyig is, ezért, tovább erősödve, 2013 őszén célba vette a négyes BL-finálét. Csakhogy ezúttal a csoportjában rekedt, azaz harmadikként lejjebb liftezett egy szinttel, és a KEK-nyolcaddöntőben landolt. Ott aztán sima kettős győzelemmel, 16 gólos különbséggel eltakarította a norvég Tertnes Bergent, és kívánságlistát állított fel a negyeddöntő keddi, bécsi sorsolására. Pontosabban inkább anti-kívánságlistát, amely úgy szólt: a Viborgot és a Hypót ne, mert erősek, de ha lehet, a Zvenyigorodot és a Rosztovot se, mert az orosz kalandtúrákból az elmúlt esztendőkben bőven kijutott.
Ismerve az együttes hagyományos balszerencséjét a sorsolásokon, mondhatni, természetesen a lehető legrosszabb variáció jött be, a Viborg. A dán együttest a 2011-es KEK-nyolcaddöntőben 66-66-os összesítéssel, idegenben lőtt több góljával (egy szem góllal) ejtette ki a Fradi, 2012-ben pedig már méltó magasságban, a fináléban sikerült felülkerekednie, két 31-30-as győzelemmel. Ennyi most is bőven elegendő lenne, hiszen napjaink kézilabdázásában úgy tartják: az egy gól különbség biztos, a kettő fölényes siker.
A Viborg idén a tizenhat közé kerülésért eljátszogatott a szerb Jagodinával, a nyolcaddöntőben a honfitárs Holstebrón 30-24-gyel és 30-27-tel, azaz kettős győzelemmel kerekedett felül, kerete dán menők mellett olyan nemzetközi klasszisokat vonultat fel, mint a szerb Damnjanovics, a norvég Frafjord és Kurtovic, a svéd Gulldén és Torstensson, a tunéziai Chebbah, a francia Darleux és a brazil kapus, Masson.
Mit lehet erre mondani? Aki KEK-et akar nyerni, annak előbb-utóbb úgyis le kell gyűrnie a Viborgot, és a szeptemberben mondottakkal ellentétben az idei maximális cél a KEK-triplázás lehet.
Az EHF-kupa negyeddöntőjének magyar alakulata, a Fehérvár KC viszont nem panaszkodhat. A csapat a nyolcaddöntőben a Vácon verekedte át magát, ezzel megőrizte azt a jó szokását, hogy az efféle „belvillongásokat” uralja. Amikor ugyanis története során eddig egyszer európai trófeát nyert – az 2005-ben éppen az EHF-kupa volt –, az elődöntőben a Ferencvárost, a döntőben pedig a Győri ETO-t fricskázta meg. Ezúttal azonban a szomszédolás már kizárt volt, három orosz és két dán rivális mellett a német Leverkusen, valamint a kolozsvári Jolidon jöhetett szóba. A sorsolás aztán utóbbi együttest rendelte ellenfélül, Fehérváron tehát akár dalra is fakadhatnak: szép város Kolozsvár. Mert valóban az. A Jolidon pedig igazán verhető játszótárs.
Mindkét magyar együttes idegenben kezd, az oda-visszavágós párharcokat március első két hétvégéjén rendezik.
