Hunyady Emese visszatérését fontolgatja

Megálmodta, hogy Lillehammerben feláll a dobogó tetejére. Hat olimpián három érmet gyűjtött Ausztriának.

– Itthon nem tudott volna befutni ekkora karriert?
– Isten tudja. Nehogy azt higgye, hogy Ausztriában mesebeli körülmények fogadtak, ott sem volt kiemelt sportág a gyorskorcsolya, s ma sem az. Szerintem nemigen voltak jobbak a körülmények. Ami pedig a honoráriumot illeti Nos, ha magyarként lennék olimpiai arany-, ezüst- és bronzérmes, szép életjáradékot kapnék, Ausztriában viszont ilyesmi nincs.

– Albertville-t két évvel később követte Lillehammer, szerencsére akkor vált el a téli olimpia a nyáritól, s így viszonylag hamar próbálkozhatott újra.
– És az sem mindegy, hogy Lillehammer után eltörölték a szabadtéri gyorskorcsolyát az olimpiákon, így az időjárás sem kavarhatott be. Ha már 1992-ben is ez a helyzet, talán kétszeres olimpiai bajnok vagyok. De mindegy is, Lillehammerben annyira tudtam, hogy győzni fogok, hogy előre megálmodtam, ahogy állok a dobogó tetején. Sikerült is, megnyertem az 1500 métert, s 3000-en is második lettem.

– Naganóban hajszállal maradt le a dobogóról, s még Salt Lake Cityben is kilencedik tudott lenni, Torinóba viszont már csak turistaként utazott ki.
– De legalább végre láttam is valamit az olimpiából! Akkor már megvolt Jasper fiam, a hetedik olimpiám nem jöhetett szóba, legalábbis versenyzőként nem. Képzelje, Jasper perfekt magyar, pedig Ausztriában született, most Svájcban élünk, s az apja finn. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy tud magyarul.

– Ahogy hallom, mást is tud!
– Kézilabdázik, floorballozik, vízilabdázik és gitározik. Áprilisban lesz kilencéves.

– Nincs testvére?
– Minőségben utaztam, nem mennyiségben

– Én még emlékszem rá, hogy csodagyerek volt; mármint nem Jasper, hanem ön. A nyolcvanas évek elején tele volt önnel a Népsport.
– Ennek is megvan a maga sztorija. A Kaffka Margit Gimnáziumba jártam, a Körtér mellett, s Galambos tanár úr, osztályfőnökünk, aki a biológiát tanította, nagy sportrajongó volt. Egyszer aztán kijelentette, ha valaki az osztályból bekerül a Népsportba, akkor aznap nem lesz felelés biológiából. Nekünk egész télen szerdán és csütörtökön versenyünk volt, másnap mindig benne voltam az újságban, az egész osztály imádott engem!

– Hogyhogy Svájcban él?
– Úgy, hogy a gyorskorcsolyázásból, meg abból, hogy olimpiai bajnok volt az ember, Ausztriában nem lehet megélni. A bátyám fogorvos, s felajánlott nekem az egyik praxisában egy recepciósállást a Zugi-tó partján, Baar városában – ahol egyébként Kimi Räikkönen lakik. Itt dolgozom, a gyorskorcsolya-edző férjem gyógytornász. Majd szétrobbanok az energiától a recepción, nem recepciósnak születtem

– Mi lenne, ha hívnák Magyarországra?
– Repülnék! Az ismeretségi körömből rengetegen dolgoznak a magyar sportvezetésben, régi sportbarátok, iskolatársak. Három nyelvet beszélek, remekül kommunikálok, olimpiai bajnok vagyok, valahogy ki is nézek, nem hiszem el, hogy az otthoni olimpiai mozgalomban ne lenne számomra egy pozíció.