Magyar veszteség, román nyereség

A budapesti tenisztorna nem volt fontos a hazai szövetségnek, keleti szomszédjainkat viszont boldoggá tette.

A 2014-es versenyrendezésnek Márky úgy vágott neki, hogy a sporttörvénynek megfelelően a Hungarian GP-vel pályázni akart az évenkénti kiemelt nagyrendezvényi állami támogatásra. „A MOB, a szakállamtitkárság, a Római Teniszakadémia és az MTSZ tavaly novemberi megbeszélésén az MTSZ egyik képviselője – az elnök és a főtitkár nem jött el a tárgyalásra – ismertette a szövetség hivatalos álláspontját. Mindenki megrökönyödésére kiderült, hogy az MTSZ nem tartja fontosnak a versenyt, pedig kizárólag erkölcsi, szakmai támogatást kértünk.  Így a Hungarian GP nem pályázhatott, az illetékes szakállamtitkárság nem támogathatott, a rendezéshez  pénzügyi garancia nem állt rendelkezésre. Nem volt más lehetőség a WTA szabályainak figyelembe vételével, le kellett mondani a magyarországi helyszínt.”

Abszurd történet? Valóban az, Márky Jenő szerint különösen. „Soha nem gondoltam volna, hogy az ország egyik legrangosabb sportrendezvényét a saját szakszövetségem száműzi tőlünk. Sejtettem, hogy az MTSZ vezetői nincsenek tisztában a verseny nemzetközi rangjával és értékével, de reméltem, hogy távozásának következményeivel, szakmai hátrányával igen. Sajnálom, hogy feltételezhetően Szűcs elnök urat nem megfelelően tájékoztatták, ez az MTSZ belső problémája, de nyilatkozatából erre lehet következtetni. A szövetség nem a verseny megtartása érdekében tett meg mindent, hanem pont ellenkezőleg, hogy elkerüljön.”

Elkerüljön, méghozzá Bukarestbe, amiről szintén megtudtunk részleteket. „Több jelentkező volt, a román teniszszövetség cselekedett és döntött a leggyorsabban, rövid idő alatt letette a garanciákat. Csak a helyszín változott, a versenyigazgató természetesen én maradtam, és így van lehetőségem – ha nem is olyan nagy mértékben, mint Budapesten – a magyar játékosok támogatására. A románok, akik fedezik a rendezés költségeit, hihetetlen boldogok voltak, hogy a legjobbjaik végre otthon játszhatnak. Szakmai tevékenységem alatt öt hazai szövetségi elnökkel és hét elnökséggel dolgoztam együtt, s mindenki rájött legalább a ciklusa végére, mit is ér ez a torna, amely az MTSZ megítélését javítja, a rangját emeli. A kényszerű döntés ellenére még mindig nem mondtam le arról, hogy a megfelelő feltételek megléte esetén a későbbiekben újra a női tenisz elitje a Római/parton versenyezzen.”