Bár az MKB-MVM Veszprém szombaton, Ukrajnában 26-22-re kikapott a Zaporizzsjától utolsó csoportmérkőzésén, így is elsőként zárt saját hatosában. Csakúgy mint a Barcelona, a Kiel és a Hamburg. Szó se róla, nem rossz társaság; egyrészt mindhárman részesei voltak a tavalyi finálénak, a Final Fournak – a negyedik pozíciót, ha úgy tetszik, a Veszprém helyét a lengyel Kielce foglalta el Kölnben –, másrészt az elmúlt három szezonban épp e három gárda hódította el a BL-trófeát.
Most persze még két fázissal korábban, a legjobb tizenhatnál járunk, és a nyolcaddöntős mezőny szokatlan képet mutat: abban nincs semmi meglepő, hogy a csapatok egynegyede német, ám abban már igen, hogy két-két dán, lengyel, macedón és szlovén gárda mellett egy-egy magyar, francia, spanyol és ukrán teszi teljessé a listát. Az előző évekhez képest a leglényegesebb változás, hogy a hármas spanyol kontingens – a Barcelona kivételével a többi klub szorult anyagi helyzete vagy egyenesen csődje miatt – egyre esett vissza. Azt ugyancsak szokni kell még, hogy Európa-szerte egyetlen várost képvisel két klub, mégpedig Szkopjét, a Metalurg és a Vardar.
A 24-es főtábla első helyezettjei a nyolcaddöntő kedd déli, bécsi sorsolásán egy negyediket kapnak ellenfélül, így – mivel saját csoporttársát mindenki elkerüli – a Veszprém számára három lehetőség adódik: a lengyel Plock, a macedón Vardar Szkopje, valamint a dán Aalborg. A Vardar – miként a női szakágban is – nem is evilági pénzügyi lehetőségekkel, tizennégy légióssal felvértezve kisebb világválogatottat állít csatasorba, az Aalborg nemcsak dán játékosai, hanem hat, kivétel nélkül skandináv vendégmunkása miatt tipikus északi gárda, talán legkedvezőbb verzió lenne még az egykori veszprémi irányítót, Nikola Eklemovicsot is alkalmazó Plock.
Ha legalább gondolatban még előrébb merészkedünk, láthatjuk, hogy a negyeddöntőben már csak nagyvadak csörtethetnek szembe. Amióta létezik a Final Four intézménye, a Veszprémet kétszer a Barcelona, egyszer-egyszer pedig a Kiel és a Leon verte ki az egyenes kieséses szakaszban; megnyugtató, hogy ezúttal egyikükkel sem kell számolni az elődöntőig, mert a csoportelsők addig elkerülik egymást, a Leon pedig a Csurgót boldogítja az EHF-kupában. A négy közé jutásért a másodikok és harmadikok közti párharcok győztesei érkeznek majd az elsőknek riválisul, ezért sem érdektelen végigböngészni, a keddi sorsolás előtt miként állnak össze az egyes kalapok. Első kalap: Veszprém, Kiel, Barcelona, Hamburg. Második kalap: Rhein Neckar Löwen, Flensburg, Kolding, Paris SG. Harmadik kalap: Celje, Kielce, Metalurg Szkopje, Gorenje Velenje. Negyedik kalap: Zaporizzsja, Wisla Plock, Vardar Szkopje, Aalborg.
Sokk függ tehát Fortuna kegyétől, így látja ezt Nagy László is, aki 2011-ben a Barcelonával nyert BL-t, a Veszprémmel pedig másodszorra rugaszkodik neki az egyenes kieséses szakasznak. Gazdag múltbéli tapasztalataiból merítve érdeklődésünkre ekképpen latolgatta az esélyeket: „Bízom magunkban, a játékostársakban, az edzőinkben és fantasztikus szurkolótáborunkban. Tavaly majdnem sikerült bejutnunk a legjobb négy közé, idén remélhetőleg nagyobb szerencsével járunk, gondolok itt elsősorban a sorsolásra, és arra, hogy elkerülnek minket a sérülések. Mondani sem kell, mennyire erős a mezőny, de bízom benne, hogy amit tavaly elvett tőlünk a sors, azt most vissza fogja adni. Ehhez persze mi is kellünk. Ha öt másodpercen múlik a siker, azt az öt másodpercet kell megragadni. Mert biztosan lesz ilyen döntő momentum, azt kell felismerni és kihasználni.”
Először március végén, a nyolcaddöntőben. Fortuna viszont már a keddi sorsoláson „bizonyíthat”.
