Pulai Imrével véletlenül futottam össze. Szálfatermete továbbra is tekintélyt parancsol, ugyanúgy huncut mosolyra görbül a szája, mint sikerei csúcsán, s a derűlátása is töretlen. Az olimpia előtt részletesen megírtuk, miért maradhatott le az olimpiáról, de el kell ismernünk, az ő változata, ha nem is bizonyítható, de életszerűbb.
„Sportdiplomácia és persze pénz állt a döntést hátterében. Egy koreai versenyző indulhatott helyettem. Négy év múlva Dél-Koreában lesz a téli olimpia, Pjongcsangban új szánkópályát építenek forintban kifejezve milliárdokból. Ráadásul a koreaiak rendeltek a nemzetközi szövetséget uraló németektől húsz új szánkót, aminek darabja legalább tízezer euró” – avat be a szánkósport kulisszáiba.
A pénzügyi lehetőségek miatt ő is fontos döntésre szánta rá magát. A jövőben szánkóról szkeletonra vált, így próbál meg kijutni a következő téli olimpiára.
„Az én szánkóm, ami nem is rossz eszköz, hatezer euróba kerül, de a legjobbak olyannal versenyeznek, aminek húszezer euró az ára. Két ilyen szánkó között egy pályán négy-öt másodperc a különbség, ami rengeteg abban a sportágban, ahol századok döntenek. A szkeletonok között nincs ekkora eltérés. Ezt a szert a szánkóhoz hasonlóan vállal és lábfejjel kell kormányozni, ez szerintem nem okoz gondot, nem én leszek az egyetlen, aki ezt az utat járja. A rajtot kell megtanulnom, mert a szkeletont nem berántani kell, hanem futásból kell ráfeküdni” – beszél a döntése hátteréről.
Pulai még ezen a télen szeretné kipróbálni a szkeletont, a tervei szerint a jövő héten kiutazik Rigába. A tavasztól pedig természetesen ismét vízre száll kenuban. A versenysúlyát gond nélkül tartja, sőt még soványabb is, mint a csúcson. „Akkor kellett az erő, hogy a Novákot behúzzam a célba – ereszt el egy poént. – Tizenöt éve 106 kiló is voltam, most épphogy egy mázsa vagyok, mert már nem kondizom.”
A jeges sportok szerelmesei között így sem gyenge
