A probléma nem új keletű, hiszen évek óta gyűrűzik a pénzügyi nehézség az egyszeres bajnok klubnál. „Annak idején, 2005-ben megközelítőleg 600 millió mínusszal vettem át a klubot, akkor találtam megoldásokat a konszolidációra, és azt mondhatom, ez működött is nagyjából másfél-két évvel ezelőttig – emlékezett vissza megkeresésünkre Nagy Ferenc, az egyesület többségi tulajdonosa. – Aztán következett az a kiesés, amelyet még a mai napig sem tudtam feldolgozni, mert ez a játékoskeretet tekintve nem volt indokolt. Annak a szezonnak a közepe táján kezdődtek a bajok, ott elcsúszott egy támogatói szerződés. Gyakorlatilag a meglévő mínuszaink az elmúlt két évre datálhatók, ebben komoly szerepet játszanak az elmaradt és nem realizált szerződések. Ma is van olyan, aki több mint 200 millióval tartozik, jelenleg ezt a helyzetet kell kezelnünk.”
Könnyen belátható, összefogással a gondok hamar megoldódhatnának, ám segítség nem nagyon érkezik. „Nemcsak egy személynek a feladata lenne egy ilyen tradíciókkal rendelkező, ekkora régiót képviselő egyesület fenntartása – emelte ki a klubtulajdonos. – Vannak dolgok, amelyek szentek egy város, egy megye életében, történelmében. Itt az egyik ilyen a ZTE, ezért ezt pártállástól, mindenkori politikától, elképzeléstől függetlenül tiszteletben kellene tartani.”
Ezzel szemben információink szerint az említett városvezetés és a környezet jelenleg inkább a település kiscsapatát, az NB III Nyugati csoportjában szereplő Andráshidát támogatja. Nagy Ferenc ez értesüléseinket nem erősítette meg, mint mondta, ezzel nem kíván foglalkozni.
Baj tehát van a Zeténél, de talán még remény is. A többségi tulajdonos elmondta, a klubnak 200 millió forint az adóssága, ennek eltüntetésén dolgoznak, azonban a lehetséges megoldásokról egyelőre nem kívánt részletesen nyilatkozni. Nagy Ferenc társtulajdonost keres, s a klub érdekében hajlandó lenne megválni többségi tulajdonrészétől is, hiszen a cél az, hogy a ZTE tovább élhessen.
S a túléléshez vezető kiutat minél gyorsabban meg kellene találni, hiszen egyre több labdarúgó menekül a süllyedni látszó hajóról, és akik maradnak, sem koncentrálhatnak százszázalékosan az edzésekre a mindennapok bizonytalansága mellett. Így nehezen lesz megismételhető az őszi teljesítmény. Márpedig előrelépés az elmúlt időszakban az edző, Lendvai Miklós szerint nem történt. „Az egyetlen pozitív változás, hogy jelenleg nem mínusz négy fok van, hanem csak nulla – felelt keserű humorral az egykori huszonháromszoros válogatott. – Várakozó állásponton vagyunk, beástuk magunkat, dolgozik a csapat becsülettel, le a kalappal, de persze érezhető a feszültség a játékosoknál. A pillanatnyi helyzet és a körülöttünk lévő pletykák generálják ezt a nagy feszültséget. Olyan, mintha bármelyik pillanatban robbanhatna, de talán még nem gátol minket a felkészülésben.”
„Engem abban a pillanatban nem érdekelt, hogy mi a helyzet, sőt talán még a mai napig sem tudom elhinni, hogy ennek rossz vége lehet. Summa summarum, csak az számított, hogy tele ambícióval a ZTE edzője lehetek, és esetleg jobban tudom csinálni, mint az elődeim” – tette hozzá a 39 éves szakember, aki szezon közben vette át elődjétől, Simon Antaltól a stafétát, nem túl rózsás körülmények között.
Talán példa nélküli, ezért érdemes megjegyezni: Lendvai fizetés nélkül vállalta a nem egyszerű feladatot. „A mostanihoz hasonló anyagi körülmények között ültem le a kispadra, és azt mondtam, nézzük meg, hogy működik, aztán később térjünk vissza rá, addig a felnőttcsapatnál végzett munkámért nem kérek semmilyen juttatást. A korábban elért sikereimet a klubnak köszönhetem, ilyen átmeneti időszakban ennyit megtehetek viszonzásképp, ha segítek vele” – magyarázta.
Nem egyszerű ebben a helyzetben szakmai célokat meghatározni, ezért sem Nagy Ferenc, sem Lendvai Miklós nem bocsátkozott felelőtlen kijelentésekbe. A véleményük az összképről azonban tökéletesen megegyezik: „Most azt a fontos, hogy a csapat vegye a tavaszt olyan formában, mint az őszi fordulókat, és legyünk ott a tabella első felében” – vázolta a terveket Nagy Ferenc. Mondandóját a következővel zárta: „A célunk az, hogy a hosszú távú finanszírozást megoldjuk. És – kissé kisarkítva – velem vagy nélkülem, a lényeg, hogy a klub működjön, és tovább éljen.”
