„Engem abban a pillanatban nem érdekelt, hogy mi a helyzet, sőt talán még a mai napig sem tudom elhinni, hogy ennek rossz vége lehet. Summa summarum, csak az számított, hogy tele ambícióval a ZTE edzője lehetek, és esetleg jobban tudom csinálni, mint az elődeim” – tette hozzá a 39 éves szakember, aki szezon közben vette át elődjétől, Simon Antaltól a stafétát, nem túl rózsás körülmények között.
Talán példa nélküli, ezért érdemes megjegyezni: Lendvai fizetés nélkül vállalta a nem egyszerű feladatot. „A mostanihoz hasonló anyagi körülmények között ültem le a kispadra, és azt mondtam, nézzük meg, hogy működik, aztán később térjünk vissza rá, addig a felnőttcsapatnál végzett munkámért nem kérek semmilyen juttatást. A korábban elért sikereimet a klubnak köszönhetem, ilyen átmeneti időszakban ennyit megtehetek viszonzásképp, ha segítek vele” – magyarázta.
Nem egyszerű ebben a helyzetben szakmai célokat meghatározni, ezért sem Nagy Ferenc, sem Lendvai Miklós nem bocsátkozott felelőtlen kijelentésekbe. A véleményük az összképről azonban tökéletesen megegyezik: „Most azt a fontos, hogy a csapat vegye a tavaszt olyan formában, mint az őszi fordulókat, és legyünk ott a tabella első felében” – vázolta a terveket Nagy Ferenc. Mondandóját a következővel zárta: „A célunk az, hogy a hosszú távú finanszírozást megoldjuk. És – kissé kisarkítva – velem vagy nélkülem, a lényeg, hogy a klub működjön, és tovább éljen.”
