A Bayern München nagysága természetesen leírható számokkal is. 24 bajnoki cím, 16 Német Kupa-diadal, 5 BEK-, illetve BL-trófea, 1-1 UEFA- és KEK-serleg, 2 Világkupa-elsőség. Vagy korunkhoz híven, amikor az üzleti eredmény már-már éppen annyira fontos, mint a pályán elért: Németország első, a világ negyedik legtehetősebb futballklubja, legutóbbi tíz szezonjából kilencet nyereséggel zárt, ami a mai, válság sújtotta időkben különleges bravúr. A vállalkozás részvénytársaság keretében működik, de nem ám valamiféle tojáslabda-imádó, félőrült amerikai vagy közel-keleti olajsejk a fő tulajdonos, hanem a klub maga, a részvények 81,8 százalékát birtokolva. A 185 ezer pártoló tag mellett 3202, hivatalosan bejegyzett szurkolói klub több mint 230 ezer rajongót tömörít.
Lehengerlő adatok – a Bayern München lényegét azonban nem adják vissza. Az egyesület ugyanis több mint négy évtizede kis túlzással egyet jelent a német labdarúgással. Angliában ezalatt megéltünk Liverpool-, Nottingham-, Chelsea- és MU-korszakot, Spanyolországban a Real Madrid és a Barcelona kettős hatalma megrendíthetetlen, Olaszországban a Juventus, a Milan és az Inter északi hármasa uralkodik, Bayern azonban csak egy van. Esetenként fellép egy-egy trónkövetelő, sőt trónbitorló is, a Mönchengladbach, a Hamburg, a Köln, a Stuttgart vagy a Dortmund, de ők átmeneti, már-már természetellenes állapotot jelentenek, és a világ akkor zökken vissza rendes kerékvágásába, ha a bajorok irányítják.
Annak idején, amikor a német Bravo Sport magyar változatának létrehozásán fáradoztunk és az anyalap munkatársaitól azt kérdeztük, mitől függ a példányszámuk, így feleltek: „Elsősorban a Bayern Münchentől. Ha jó formában van, és egyik klasszisát tesszük ki a címlapra, garantált az ötszázezer eladott újság. Szerényebb időszakokban próbálkozhatunk bárkivel, bármivel, ennek a közelébe sem megyünk.” A szimpatizánsok nemcsak mennyiségben, minőségben is páratlanok. Csak hogy néhány Bayern-hívet említsünk, e táborba tartozónak vallja magát a lemondott és visszavonult Benedek pápa, Boris Becker egykori teniszcsillag, Vlagyimir Klicsko ukrán nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnok, no és magától értetődően a mindenkori bajor miniszterelnök.