Japán óriási lehetőség előtt állt. Kilenc ponttal és azzal a tudattal vágott neki az utolsó mérkőzésnek, hogy ha a rendes játékidőben nyer Magyarország ellen, akkor – függetlenül az osztrák–szlovén mérkőzés eredményétől – biztosan feljut az elitbe.
Végig szorosan, fordulatosan alakult a magyar–japán meccs. Előbb az ázsiaiak, aztán a mieink kerültek előnybe, majd 3-3, Sofron egyenlítése után hosszabb gólcsend következett. Az 55. perben Ueno góljával a japánok már páholyban érezhették magukat, de az 59. percben Vas Márton – aki később a meccs hősévé vált – ismét kiegyenlített.
4-4, következett a hosszabbítás – gól nélkül. A büntetőknél az 1. sorozatban Kudzsi belőtte, Hári kihagyta, a 2.-ban Ueni kihagyta, Vas Márton belőtte, a 3.-ban Tanaka és Sofron is kihagyta. Tehát 1-1, ezután már csak egy-egy ember következett egészen addig, amíg el nem dőlt a párbaj. A szabályok szerint egy játékos akárhányszor odaállhat a korong mögé. Rich Chernomaz, a magyar válogatott kanadai szövetségi kapitánya élt ezzel a lehetőséggel, újra Vas Mártonnak szavazott bizalmat.
A magyar Oshie – az amerikai hokis Szocsiban az oroszok ellen hat kísérletéből négyszer is eredményes volt – újra betalált, majd miután Obara egyenlített, harmadszorra is! Ezután szegény Kudzsi a rávezetés közben elcsúszott, így a magyar válogatott 5-4-re nyert.
A saját helyzetén ezzel érdemben nem változtatott, csak az a kérdés maradt nyitva, hogy negyedikként vagy ötödikként zárja a tornát (Korea esetleges Ukrajna elleni sikerével léphetne egy helyet előre). A feljutást viszont közvetetten erősen befolyásolja.
A mieink meccse után az élen a következő volt az állás: 1 Ausztria 10 pont, 2. Japán 10, 3. Szlovénia 9. Ha Ausztria legyőzi Szlovéniát, akkor Ausztria és Japán jut fel, ha viszont Szlovénia nyer, akkor Szlovénia és Ausztria, mert az egymás elleni eredmény alapján (4-1) az osztrákok jobbak a japánoknál.
