Tizenkilenc éves volt Hrepka Ádám, amikor bemutatkozott a válogatottban Kanada ellen azon a fagyos novemberi estén. A Várhidi Péter irányította válogatott 1-0-ra győzött Sóstón. Akkor úgy tűnt, dicsőséges pályafutás vette kezdetét Székesfehérváron. Aztán elvitte Hrepkát a Nijmegen, majd következett a Honvéd, a Vasas, a Paks és az izraeli Bné Jehúda, míg végül idén januárban Szombathelyen kötött ki a 26 éves csatár. Vasárnap az ő két góljával lépett fel a dobogóra a Haladás.
„Már a szezon elején szerettem volna Szombathelyre hozni Ádámot, aztán télen sikerült is, miután Ugrai Rolandot eladtuk a Fradinak. Azt mondtam magamban, aki egyszer tudott futballozni, az később sem felejtett el, és bármennyire is kacskaringós volt Hrepka pályafutása, biztosan a csapat hasznára tud lenni. Már hétfőn eldöntöttem, hogy kezdeni fog a Honvéd ellen, szerdán szóltam neki, s láttam, hogy felvillanyozódott” – beszélt Artner Tamás, a Haladás edzője a Honvéd elleni 2-0 előzményeiről. A húzás bejött, a csatár egy gólt fejelt, egyet rúgott, s minden létező fórumon bekerült a forduló válogatottjába.
– Vasárnapig még nem szerzett gólt a Haladás színeiben. Nagyon zavarta? – kérdeztük Hrepkát.
– Nagyon. A csatárt a gólokkal mérik, és én ilyen alapon eddig nem teljesítettem. Mondjuk, sejtettem, hogy Tamás (Artner – a szerk.) készül valamire, mert előző héten említette, hogy egy kicsit több tüzet várna tőlem.
– Volt alapja ennek az észrevételnek?
– Annyi feltétlenül, hogy mentálisan talán lehetnék egy kicsit szilárdabb is, ha valami nem sikerül, sokáig lelkizem, pedig a profi világban megtanulhattam, hogy gyorsan túl kell lépni a kudarcokon, s csak az újabb feladatra szabad összpontosítani.
– Erre születni kell. Vagy ilyen az ember, vagy nem.
– Sose jó érzés kívülről nézni egy meccset, mint például a Puskás Akadémia ellenit. Egyébként remek csapatba csöppentem itt, Szombathelyen. Ugyan a keret kissé szűk, érdemben tizennégyen vagyunk, ideális az idősebb és a fiatal játékosok aránya. Azt a 4-2-3-1-es rendszert játsszuk, amit mi is annak idején az MTK-ban, szóval, könnyen beilleszkedtem. Szerencsére centerben és a jobb oldalon is feltalálom magam, így tudok együtt játszani Radó Andrissal. Kellemes helyzetben vagyok, tőle is, Halmositól is remek passzokat kaptam, Peti valósággal fejbe rúgott a labdával, el sem tudtam ugrani előle
– Azért ez nem volt ilyen egyszerű. Meg tudják tartani a harmadik helyüket?
– Ezért szerződtem ide, mármint a nemzetközi szereplés lehetőségéért. Legközelebb Kaposvárra utazunk, de még a Fradival és a Diósgyőrrel is játszunk, s a kiesés elől menekülő Paks és Mezőkövesd is hátra van. Szóval, nem lesz egyszerű.
– Artner azt mondta önről, szeretné, ha maradna, de attól tart, ha jól megy a játék, ismét külföldre szerződik.
– Egzisztenciálisan még mindig előnyösebb légióskodni, de a fene utazna külföldre, hagyná itt a barátait, szeretteit, ha itthon megtalálná a számítását. Úgyhogy a külföldi szereplés mint lehetőség él, de nem mindenáron.
