Most ez következhet, hiszen U18-as csapatunknak szerda este sikerült 0-2-ről 2-2-re „mentenie” felkészülési meccsét Gibraltár U19-esei ellen. Kezdjük a lényegtelenebbel, az egyévnyi korkülönbséggel, ami a játékosok átlagéletkorának összevetése alapján néhány hónapra szűkül. Ez tehát kevéssé számít, s eleve nem is számíthatna a világ-, pontosabban az európai futball egén csak tavaly feltűnt miniország ellen. Amely igazából nem is önálló állam, hiszen az Egyesült Királyság része, mintegy harmincezren lakják, futballszövetségét 2013-ban fogadta tagjává az UEFA, nemzeti csapata most debütál az Eb-selejtezőkön. Pontosabban első hivatalos meccsét tavaly novemberben játszotta Szlovákiával, s a 0-0-t követően megmosolyogtuk a „tót atyafiakat”, főképp a gibraltáriak azóta elszenvedett vereségei (1-4 a Feröer-szigetek és 0-2 Észtország ellen) ismeretében.
Ezek után viszont már semmi okunk a kárörömre, még ha a mi kudarcunk nem felnőtt-, hanem utánpótlásszinten valósult is meg. Az MLSZ honlapján olvasható beszámoló címe – „U18: emberhátrányban egyenlítettünk Gibraltárban” – olyan, mintha komoly sportteljesítményről szólna, s nem orbitális buktáról. Megmosolyogtató a rossz talajú műfüves pályát vagy a váratlan egyéni hibákat kifogásként emlegetni egy olyan rivális ellen, amelynél keresve sem lehet találni gyengébbet. Elvégre tavaly Horvátország és Ciprus 7-0-ra, Bulgária 6-0-ra, Csehország 3-0-ra verte. Előtte meg nem is létezett
Februárban, az olaszok elleni U17-zakót követően Pisont István szövetségi edző még „ami a szívemen, az a számon” stílusban, mélyről jövő gondolatokkal és érzésekkel nyilatkozta, hogy „alapjaitól kell felépíteni a csapatot, ezért a következő fél évnek a tanításról, a megfelelő játékosok beépítéséről kell szólnia, mert véleményem szerint ez az egyetlen módja annak, hogy megmentsük a korosztályt”. Az egykori kiváló labdarúgó, aki Mészöly Gézával együtt hírmondóként maradt az MLSZ előző, tavaly kiebrudalt utánpótlásedzői garnitúrájából, ezúttal sajnos átvette a kifogáskereső paneleket. Elég nehéz az olyan mondatokkal mit kezdeni, mint hogy „a mezőnyben nyújtott játékkal elégedett lehetek”, vagy „nem volt meg a játékosok között a megfelelő összhang”, esetleg „futni kellett az eredmény után”.
Saját érdekükben nem írjuk le a magyar gárda tagjainak a nevét, nehogy a nyilvánosságra kerülés törje derékba bimbózó karrierjüket, de németországi, itáliai és ausztriai légiós is található közöttük, ezek után még érthetetlenebb ez az eredmény. Remegve, mégis felkészülten várjuk a következő hasonló blamázst, hiszen az arról szóló cikk címe már megvan: Tanulságos III. Mennyi még?
