Kiderült, hogy természetesen a foci is hungarikum!

Hirschl Imre, azaz Emerico Hirschl? Kürschner Izidor, netán Dori? És persze Guttmann! A foci mint hungarikum.

A pesti kávéházak szelleme

És Kürschner Izidor? Ő meg a játék brazil verziójának, a „jogo bonitónak” a megteremtője. Annyira tisztelték, hogy Kürschner Dorinak becézték, és még szobrot is kapott. Az 1937-ben a riói Flamengóhoz szerződtetett Kürschner mellbedobással előzte meg az 1957-ben, a Honvéd legendás túrája tagjaként (mit tagjaként: ő volt Puskásék edzője!) Dél-Amerikába vetődő Guttmann Bélát. Guttmann ott ragadt, a Sao Paulo csapatát edzette, s mellékesen feltalálta a 4-2-4-et.

Aztán jött Sebes Gusztáv, illetve előtte Bukovi Márton az MTK-nál, és megalkották a hátravont középcsatár szerepkörét. Ki volt a prototípus?! Hidegkuti Nándor, vágjuk rá. De nem, Hidegkuti jobbszélső volt eredetileg Bukovinál. Bizony, Palotás Péter! Még az 1952-es helsinki olimpia döntőjében is!

És így folytatódik a kalandozás Futbóliában, Jonathan Wilson idegenvezetésével, a remek fordítói kvartett (Hegedűs Henrik, Lukács Dániel, Mártha Bence és Nagy Ádám) avatott tolmácsolásában. 608 oldalon keresztül. Amelyből csak a bibliográfia nyolc oldalt tesz ki

Mármost, Jonathan Wilson kedden eljött közénk, a józsefvárosi Grundon találkozott olvasóival, s az érdeklődőkkel, voltak vagy kétszázan, ami hihetetlen szám, ha nem Győzike vagy Berki Krisztián dedikál. (A mester dedikált is.) És volt egy másfél órás kötetlen beszélgetése is a féltucatnyi újságíróval.

A sunderlandi születésű Wilson természetesen megy a brazíliai világbajnokságra, onnan tudósítja lapját, a Guardiant. „Nincsen kimondott favoritom, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne a Brazília, Spanyolország, Németország, Argentína négyesből kerüljön ki a majdani aranyérmes” – kockáztatta meg a jóslatot, nem túlzottan nagy rizikót vállalva.

Az angol futball látványos hanyatlását – többek között – egy meghökkentő adattal magyarázta: „Spanyolországban 25 ezer képzett labdarúgóedző van, Angliában 2500. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.”

Wilson könyvének lényege talán így foglalható össze: természetesen a nagy játékosegyéniségek színesítik a futballt, ennek a játéknak azonban a taktika a lényege, az igazán nagy csapatok – az 1954-es magyar, az 1974-es holland válogatott, az utóbbi öt év Barcelonája –  a forradalmian új taktikai sémáknak köszönhetik tartós sikerüket.

Wilson nem ígér kevesebbet, mint azt, hogy aki elolvassa a Futballforradalmak című munkát, az most már úgy fogja nézni a meccseket, hogy lát is belőlük valamit.

Másképpen: megérti egy gyönyörű játék lényegét.