Két éve Budapest díszpolgára lett, ebből az alkalomból nyilatkozott a Digisporton:
Diadalaikor, 1968-ban és 1969-ben egyaránt az év női sportolója lett, amit 2011. decemberi érdeklődésünkkor így kommentált: „Nem igazán számítottam erre az elismerésre, hiszen egy évvel korábban még csak a válogatott C keretéhez, a fiatal tehetségekhez tartoztam. Csodaként éltem meg az aranyérmemet, hát még azt, hogy utána az újságírók az év legjobbjának választottak, hiszen ők szakmabeliek, ez az életük, szélesebb a látókörük, mint nekem. ( ) Itt a jó eredmények mellett valami pluszt kell nyújtani, »pontozással« győzni. Nekem kétszer sikerült, máskor nem is kerültem dobogóra, mert később már a családot, a gyermeknevelést, a munkát helyeztem az előtérbe.”
A magyar atléták jelenlegi lehetőségeit így elemezte: „Inkább a dobószámokban lehetnek ott az élcsoportban, a futószámokban ennek kicsi a realitása. Nálunk, Magyarországon egyre szerényebb a háttér, kevesebb az ember, miközben a világon rengetegen űzik. Hiszen mi kell a futáshoz? Lendület és szeretet.”
Németh Angéla így is élte az életét, lendülettel és szeretettel. Csak remélhetjük, hogy hazai utódai a jövő heti zürichi atlétikai Eb-n a nyomdokaiba lépnek. Isten nyugosztalja.
