Mély csalódást okozott neki, ami az 1969-es genovai ifjúsági vívó-világbajnokság előtt történt. Első számú utazóként várta, hogy valóra válthassa álmát, és a párbajtőrverseny végén az ő tiszteletére játsszák majd el a magyar Himnuszt. Joggal volt bizakodó, hiszen a torna előtt sorban nyerte a hazai junior viadalokat. Edzéseiről naplót vezetett; a napló ma is megvan, s őrzi azt az önbizalmat, lelkesültséget, ami sokszor a sikerhez kell. Az utazó csapat összeállítását közölte a sportlap, s aztán három nappal az indulás előtt vívótársai szóltak rá: „Te miért jársz az edzésekre – kérdezték –, hiszen nem utazol a vébére.” Hivatalos közlés és magyarázat nélkül – ez volt akkor a módi! – egy évre bevonták az útlevelét. „Egy világ omlott össze bennem – mondja ma. – Nehezen tudtam feldogozni. S ez is hozzájárult később ahhoz, hogy más hazát választottam. Ha három évvel később azt mondják, nem visznek ki a müncheni olimpiára, azt mondom magamban: semmi baj, lesz egy jó nyaram végre; de az ifjúsági vébét tagadták meg ” Véleménye volt? Nem tett lakatot a szájára? Nem lelkesedett az oroszokért? A mai napig nem tudja, mi volt valójában a „bűne”.
Az 1977-es Buenos Aires-i felnőtt világbajnokságra sem vitték ki Kulcsár Győzővel együtt a bírósági tárgyalás és a pénzbüntetés után, mert előzőleg „lebuktak” a határon túl sok nyakkendőanyaggal „Hol vetkőztetett, hol öltöztetett (engedett), hol büntetett a rendszer – ahogy éppen kedve tartotta” – mondja ma. Miközben már az olimpiai bajnok párbajtőrcsapat (1972) tagja volt Osztrics, idehaza pedig veretes ellenfele mindenkinek.
Tíz évig öttusázott, de a fizikai számokban gyengének bizonyult, ezért László István, a Honvéd edzője ajánlotta neki, hogy próbáljon szerencsét a vívásban. (Nem ő volt az egyetlen, aki így futott be karriert.) Akkor ezt Osztrics nehezen akarta elfogadni, de később rájött, hogy Lászlónak mennyire igaza volt: hiszen öttusázóként is megverte a vívókat! Az 1968-as londoni ifjúsági világbajnokságra még öttusázóként került ki – a legjobb nyolcból esett ki –, de utána sportágat váltott, és a Honvéd színeiben lett 1970-ben magyar csapatbajnok. (A második csapatgyőzelem idején, 1971-ben már az OSC-t erősítette.) Frenkl Róbert, az orvosegyetemiek akkori szakosztályvezetője csábította el azzal, hogy jelentkezzen a fogorvosi egyetemre, s akkor náluk folytathatja a vívást. Nagy előtanulmányok után a második évben vették fel: húsz pont volt a maximálisan elérhető pontszám, és Osztrics 19,5 pontjával biztos befutó lett.