A kísérlet jól sikerült, a szakág él és virul

Struhács György szakágvezető boldog, de nincs elszállva magától és tanítványaitól a vb után.

Deák Zsigmond
2014. 09. 16. 4:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tavaly ilyenkor a budapesti birkózó-világbajnokságot ünnepeltük, egyrészt, mert előtte nem sokkal derült ki, hogy a patinás sportág marad az olimpiai programban, másrészt, mert hazai szőnyegen minden szakágunk érmet tudott szerezni, összesen hatot, s az öt bronz mellett akadt egy arany is Sastin Marianna révén. Idén már új súlycsoportban s új szabályokkal zajlottak a küzdelmek, amihez nem mindenkinek sikerült azonnal alkalmazkodnia. Taskentben a magyar szabadfogásúaknak és a hölgyeknek kevésbé ment jól, a hagyományosan legerősebbnek számító kötöttfogásúaknak annál inkább: Bácsi Péter (80 kg) arany-, Lőrincz Tamás (66) és öccse, Lőrincz Viktor (85) bronzérmes lett. (Érdekesség, hogy a tavalyi dobogósok közül csak utóbbi maradt meg ebben a pozícióban.) Az „esernyőt” tartó szakág vezetőjét, Struhács Györgyöt (nyitóképünkön Lőrincz Tamással) kérdeztük.

– Három dobogós helyezés, közte egy világbajnoki cím: elégedetten tér haza?
– Mindenképpen, mondhatom, hogy boldog vagyok. S nemcsak a megszerzett érmek miatt, hanem mert mindenki jól birkózott, több esetben csak hajszálon múlt a további értékes helyezés.

– Mégis minek tulajdonítja ezt az általános jó teljesítményt?
– Többek között annak, hogy részben átalakítottuk a felkészülést. Idényenként eddig is két komoly alapozást iktattunk be, de most a másodikat meghosszabbítottuk, elmélyítettük, s ez bevált, nagyon jól alakult a mieink erőnléte, formája.

– Áprilisban Finnországban Lőrincz Tamás és Bácsi Péter Európa-bajnoki címet szerzett, kimondva-kimondatlanul – főképp a felkészülés vége felé megsérült 2009-es világbajnok, Kiss Balázs távollétében – tőlük lehetett várni a legnagyobb eredményt a vb-n is. Most miért Bácsi ért a csúcsra?
– Teljesen másfajta munkát csinálnak a szőnyegen, s különböző utat választottak olimpiai szempontból is. Tomi lefogyott az ötkarikás súlycsoportjára, 66 kilóra, ahol elverte nagy ellenfeleit, s az iránitól is úgy kapott ki az elődöntőben, hogy uralta a meccset, aktívabb volt, de saját figyelmetlenségének, kilépésének áldozatul esett. Peti viszont nem fogyott le, s ez látszott rajta, nagyon erős volt 80 kilóban, más kérdés, hogy neki még el kell gondolkodnia azon, hogyan célozza meg Riót. Ám azért ez még messzebb van.

– Persze, addig még nyugodtan többször végigverheti a 80 kilós mezőnyt Azt mivel magyarázza, hogy ezúttal a kötöttfogásúaknak sokkal jobban ment, mint a másik két szakágnak?
– Nyilván nem tisztem értékelni a többiek teljesítményét, de a szabadfogásúak mentségére szól, hogy Hatos kihagyta az Eb-t s később kapcsolódott be a felkészülésbe, Veréb és Ligeti pedig műtéten esett át, tehát a legjobbjaik nehézségekkel küzdöttek.

– Kötöttfogású-szempontból hogyan értékeli 2014-et?
– Egy nagyszerű állomásnak a riói olimpia felé vezető úton. Kísérletező év volt, amelyben sok kérdésünkre választ kaptunk, méghozzá pozitív választ.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.