– Először 1950-ben láttam, akkor én még nem is kajakoztam. Az volt az első benyomásom, milyen idős. Mégis nagyon jól megértettük egymást. Ő harminckettő, én csupán húszéves voltam, amikor győztünk Melbourne-ben. Negyvenéves sem volt, amikor 1964-ben meghalt, s én még mindig itt vagyok.
Betegség ide, fáradtság oda, Kati néni mellett nem lehet megöregedni.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!