Pénzre váltják az aranyakat a kajak-kenusok

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség ma már egymilliárd forint forgalmú cégként is felfogható.

Konkrét számokat is említ, amikor a munkájáról beszél. „További céljaink szintén az elvárásoknak megfelelően alakultak, menedzserattitűdömből adódóan mégsem vagyok teljesen elégedett. 2012 első félévében, mielőtt átvettem volna a kft. vezetését, 21 millió forint bevételt realizált a cég, 2014 első félévében már 48 milliót, s éves szinten további 6 millió forint működési költséget spóroltunk meg a szövetségnek, de azt kell mondjam, hogy a bevételtermelésre, az egyesületek számára a példamutatásra, a tapasztalataink átadására nem tudtunk elég figyelmet fordítani, ugyanis a versenybiztosítási, vagyonkezelési feladataink viszik el az erőforrásaink kilencven százalékát. Mondjuk úgy, hogy megkerestük, amit meg lehetett, de nem kerestük még meg, amit meg lehetne.”

Weimper József a vízitelep fejlesztését legalább ilyen fontosnak tartja. Az ő gyakorlati elképzelései alapján a szövetség megrendelésére a tervek már el is készültek, a projekt hamarosan a kivitelezési szakaszba lép. Az ügyvezető nemcsak arra ügyel, hogy új hajótároló, az eddiginél több, komfortosabb közösségi és laktér, nagyobb konditerem épüljön, a gazdálkodási szemléletet szeretné fenntartani és az egész sportágban elfogadtatni. E munkában a szövetség hajójának fedélzetére főtitkárként a parancsnoki hídra visszatérő Schmidt Gábor támogatására is számít.

Az aranyérmek számával, a magyar sportéletben kivívott ranggal párhuzamosan a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szervezetként is növekedett, mára egyúttal „milliárdos forgalmú céggé” is vált, ami új kihívások elé állította az elmúlt két évben. Az ezzel járó feladatok ellátása összetettebb szemléletmódot igényel a szövetség irányítóitól is. Az állam bőkezűen támogatja az egész magyar sportot, benne kiemelten a kajak-kenut, ám a központi forrásokat  fejlesztésre szánja, a működés költségét – legalábbis egy részét – egyre inkább az MKKSZ-nek magának kell előteremtenie.

A célként kitűzött hat riói érem – köztük két arany – megszerzéséhez profi sportolókra, sőt világklasszisokra van szükség, a háttér biztosításhoz inkább gazdasági szakemberekre. „Az erőforrásokért folytatott versenyben a megszerzett gazdasági tapasztalat épp akkora versenyelőnyt jelent, mint amilyet a mindent a kajakozásnak alárendelő válogatott versenyző élvez a szabadidős sportolóval szemben” – él plasztikus hasonlattal Weimper József.