Pénzre váltják az aranyakat a kajak-kenusok

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség ma már egymilliárd forint forgalmú cégként is felfogható.

Miként bármelyik sportági szövetség, természetesen az MKKSZ is nonprofit szervezet, ám a törvények arra lehetőséget biztosítanak, hogy gazdasági társaságot alapítson. Ezt meg is tette, már 2009-ben. A korát megelőző ötlet, a Canoe Kft. létrehozása Baráth Etele elnöknek és Schmidt Gábor főtitkárnak volt köszönhető.

A cégnek több feladata is van: egyrészt a vagyongazdálkodás – csak az MKKSZ tulajdonában lévő hajópark piaci értéke durván 200 millió forint –, a versenyek, edzőtáborok biztosítása; valamint a bevételtermelés, ekképpen hozzájárulva a további sportági fejlesztési célok megvalósításához. A kft. telephelye, a Kolonics György Vízisport Központ ráadásul önálló vízitelepként is működik. Mi több, e tekintetben a legnagyobb, a legfontosabb az országban, a teljes „vízi forgalomnak” durván a tíz százalékát bonyolítja le. Rendszeresen itt edz például Kökény Roland, Dombi Rudolf, Dudás Miklós, a Vasbányai Henrik – Mike Róbert kenupáros.

A pekingi és a londoni olimpia közötti ciklusban az MKKSZ a korábbi időszakhoz képest kevesebb állami támogatásból gazdálkodott, ezért különösen fontos volt, hogy a Canoe Kft. az általa termelt bevétellel járuljon hozzá a szövetség működéséhez. E feladatának csak részben tudott megfelelni.

A kft. életben új korszak kezdődött Weimper József érkezésével. A 2012. július 1-jén kinevezett ügyvezető, aki közgazdászként a multinacionális cégek világából hajózott át – a jó értelemben vett belterjes sportágban persze ő sem lóghat ki a sorból: maga is kajakos –, új szemléletet hozott a cég, s talán az egész kajak-kenu életébe. Weimper József – ezzel ő maga is tisztában van – szigorú vagyonkezelési felfogása, „minden forint számít” megközelítése eleinte nehezen ivódott be a kajak-kenus közösség életébe.

„A legfontosabb küldetésünket, a versenyek biztosítását, továbbá a vagyon megóvását ma már, úgy gondolom, példaértékűen látjuk el. Minden egyes kajakot, kenut, sárkányhajót, csónakmotort digitálisan, fényképpel tartunk nyilván, az elmúlt két évben kiadott minden eszköz útját, hollétét ismerjük, s az évekkel ezelőtti dokumentumokat is archiváltuk digitálisan, így minden könnyen gyorsan előkereshető, ha szükséges” – jegyzi meg.

Konkrét számokat is említ, amikor a munkájáról beszél. „További céljaink szintén az elvárásoknak megfelelően alakultak, menedzserattitűdömből adódóan mégsem vagyok teljesen elégedett. 2012 első félévében, mielőtt átvettem volna a kft. vezetését, 21 millió forint bevételt realizált a cég, 2014 első félévében már 48 milliót, s éves szinten további 6 millió forint működési költséget spóroltunk meg a szövetségnek, de azt kell mondjam, hogy a bevételtermelésre, az egyesületek számára a példamutatásra, a tapasztalataink átadására nem tudtunk elég figyelmet fordítani, ugyanis a versenybiztosítási, vagyonkezelési feladataink viszik el az erőforrásaink kilencven százalékát. Mondjuk úgy, hogy megkerestük, amit meg lehetett, de nem kerestük még meg, amit meg lehetne.”

Weimper József a vízitelep fejlesztését legalább ilyen fontosnak tartja. Az ő gyakorlati elképzelései alapján a szövetség megrendelésére a tervek már el is készültek, a projekt hamarosan a kivitelezési szakaszba lép. Az ügyvezető nemcsak arra ügyel, hogy új hajótároló, az eddiginél több, komfortosabb közösségi és laktér, nagyobb konditerem épüljön, a gazdálkodási szemléletet szeretné fenntartani és az egész sportágban elfogadtatni. E munkában a szövetség hajójának fedélzetére főtitkárként a parancsnoki hídra visszatérő Schmidt Gábor támogatására is számít.

Az aranyérmek számával, a magyar sportéletben kivívott ranggal párhuzamosan a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szervezetként is növekedett, mára egyúttal „milliárdos forgalmú céggé” is vált, ami új kihívások elé állította az elmúlt két évben. Az ezzel járó feladatok ellátása összetettebb szemléletmódot igényel a szövetség irányítóitól is. Az állam bőkezűen támogatja az egész magyar sportot, benne kiemelten a kajak-kenut, ám a központi forrásokat  fejlesztésre szánja, a működés költségét – legalábbis egy részét – egyre inkább az MKKSZ-nek magának kell előteremtenie.

A célként kitűzött hat riói érem – köztük két arany – megszerzéséhez profi sportolókra, sőt világklasszisokra van szükség, a háttér biztosításhoz inkább gazdasági szakemberekre. „Az erőforrásokért folytatott versenyben a megszerzett gazdasági tapasztalat épp akkora versenyelőnyt jelent, mint amilyet a mindent a kajakozásnak alárendelő válogatott versenyző élvez a szabadidős sportolóval szemben” – él plasztikus hasonlattal Weimper József.