Akár már jövőre Moszkvában vagy Szentpéterváron, az A csoportos világbajnokságon. 2009 után újra a legjobbak között.
Véletlenül sem akarunk ünneprontók lenni, de úgy kellett ez a siker a magyar hokinak, mint egy falat kenyér. Ebben az idényben ugyanis eddig csak kudarc érte a sportágat. Egyaránt hazai pályán, Debrecenben, illetve Dunaújvárosban, kiesett az U18-as (a divízió I/A-ból) és az U20-as csapat (a divízió I/B-ből), utóbbi a felnőtt kapitány, Rich Chernomaz vezetésével, aki körül kezdett megfagyni a levegő; ráadásul a dunaújvárosi hoki lehetetlen helyzetbe került.
S noha egyetlen ember érdemét veszélyes, sőt igazságtalan kiemelni, de ne hallgassuk el, Ocskay Gábornak – mint oly sok korábbiban – a krakkói diadalban is óriási szerepe van. Maga is észlelvén a veszélyt, hogy a tavalyi ötödik hely után idén akár ki is pottyanhatunk, ő szorgalmazta két fehérvári légiós, Frank Banham (a szurkolóknak csak „beneferi”) és Andrew Sarauer honosítását. Telitalálat volt.
Ők ketten együtt tizenegy pontot termeltek a vb-n. Velük feljutottunk az A csoportba. Nélkülük könnyen kipottyanhattunk volna a divízió I/B-be. Nincs hát értelme fanyalogni. A magyar jégkorong csak erősödött velük, miközben az értékeiből mit sem vesztett.
Sok ilyen estét szeretnénk még megélni. Együtt szurkolni feszült izgalomban, majd egymás vállára borulva sírva vigadni. Jóleső érzéssel arra gondolni, nem csak vöröshagyma van a tarisznyában.
A végeredmény: 1. (és feljutott) Kazahsztán 15 pont, 2. (és feljutott) Magyarország 12, 3. Lengyelország 6, 4. Japán 6, 5. Olaszország 5. 6. (és kiesett) Ukrajna 1.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!