Az elődöntő párosításának és az eddig mutatott formák ismeretében mindenki abban bízott, hogy a szettveszteség nélkül a legjobb négy közé jutó Gaël Monfils nemhogy végre komoly játékra kényszeríti Novak Djokovicot, hanem esetleg meg is szorongatja a szerb világelsőt. Nos, a francia egyik tételnek sem tudott megfelelni, és a harmadik játszma elejéig még azt sem lehetett mondani, hogy a játék bármely elemében képes volt felvenni a küzdelmet a címvédővel. Monfils ütött ez idő alatt 7 kettős hibát, 27 ki nem kényszerített hibát, valamint fogadóként a második szettben összesen két labdamenetet tudott megnyerni. Több labdára el sem indult, így abszolút nem csodálkozhatott azon, hogy a közönség egyre többször kifütyülte őt.
A harmadik játszma elején, amikor Djokovic 2:0-ra vezetett ismét, a közönség kis híján tüntetni kezdett a francia ellen. Ez úgy tűnik, magához térítette Monfilst, aki hirtelen elkezdett teniszezni. Hirtelen ütött 5 ászt, 14 nyerőt 6 ki nem kényszerített hibájával szemben, több pontot nyert fogadóként, mint a szerb, így megnyerte a harmadik szettet – Djokovic dühében még a pólóját is széttépte –, és a nézők már-már elkezdtek reménykedni abban, hogy itt tényleg egy GS-elődöntőhöz méltó meccset láthatnak. Hatalmasat tévedtek, ugyanis Djokovic a vállát, Monfils a térdét kezdte fájlalni, mindketten egyre többet hibáztak, ám a világelső annyival jobb a világranglista 12. helyezettjénél, hogy még így is simán le tudta győzni (6:3, 6:2, 3:6, 6:2).
– Megvan, ez a lényeg, elképesztően meg kellett izzadnom ezért a győzelemért. Tagadhatatlan, fura meccset vívtunk egymással, egy a lényeg, sikerrel túl vagyok rajta, és készülhetek a hetedik itteni finálémra – jelentette ki Djokovic a torna hivatalos honlapjának adott interjújában.
Monfils úgy érzi, nem szolgált rá a nézők füttyére, hiszen mindent megtett, ami tőle tellett.
– Amikor a második szettet követően kinéztem az edzőmre, jeleztük egymásnak, más kell, jöjjön a B terv. Ám ő ezért világelső, hogy majdnem azonnal lereagálta a váltásomat. Mentem, futottam, amennyit csak bírtam ebben a melegben – közölte az erejével láthatóan elkészült Monfils a meccset követően.
Vélhetően a találkozót szakkommentátorként végigszenvedő John McEnroe véleménye áll legközelebb a látottakhoz: „Ez volt a legfurcsább GS-elődöntő, amit valaha is láttam.”
A másik meccsen viszont szerencsére a tenisz volt az úr. Az első szettet végig a 2014-es finalista Nisikori Kei irányította – első szervái mögött 97 százalékban megnyerte a pontot –, ám a folytatásban egyszerűen bedarálta őt a svájci, és 3 óra 7 perc után 4:6, 7:5, 6:4, 6:2-re győzött, így vasárnap este élete első US Open-döntőjére készülhet. A 31 esztendős Wawrinka minden statisztikai adat szerint is felülmúlta ellenfelét: több ászt ütött (10/3), nagyobb százalékban nyerte a pontokat mind az első, mind a második adogatása mögött (76 százalék/73 százalék, 50/37), több pontot nyert fogadóként (51/39) és több nyerőt is ütött (38/27) mint Nisikori. Ami meglepő, hogy többet is futott, mint japán ellenfele (9,7 kilométer és 8,7 kilométer). A 3. kiemelt svájci ezzel karrierje során először jutott be a US Open döntőjébe és összességében harmadszor Grand Slam-fináléba, ám nem árt tudni, hogy az előző kettőt meg is nyerte (2014 Australian Open, 2015 Roland Garros). Ráadásul az is árulkodó adat, hogy 2013 óta ahányszor bejut egy torna döntőjébe, azt meg is nyeri: tízből tíz fináléján nem talált legyőzőre. Egyetlen adat, ami nem az ő sikerét jósolja: Djokovic ellen 4–19 a győzelem–vereség mutatója, és az utolsó öt meccsükből négyszer a szerb diadalmaskodott.
